Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Tóth Endre: Kereszténység a honfoglalás előtti Kárpát-medencében

tet avar környezetben viselő nők keresztények voltak (Igar-Tőtipuszta): legalább is ezt feltenni nem kényszerítő erejű. 3. A késői avar korszakban, a 8. században, a korábbiakkal szemben a keresz­tény leletek megfogyatkoznak, gyakorlatilag megszűnnek. Ennek oka nem, vagy csak mérsékelten lehetett a közvetlen kapcsolat megszakadása a Földközi-tenger vidékével, hiszen a korábbi időszak keresztény leletei - ugyan mediterrán kapcso­latokról is árulkodnak - de mégiscsak a helyi fejlődés eredményei és nem import­tárgyak. Az a népesség, amely korábban keresztény jellegű tárgyakat, jelképeket használt, olyan átalakuláson ment át, amely a továbbiakban ezeknek a tárgyaknak az előállítását, használatát, nem tette lehetővé. Hogy az etnikai pusztulásukat, ke­resztény hitük elvesztését vagy a keresztény hitűek iránti avar tolerancia megszű­nését jelenti-e, megállapíthatatlan. A cselegörcsönyi 25. sír korongfibulája a lelet­csoport későbbi darabja és ornamentális díszítésű. 42 Az ékszer nem látható hátlap­jára karcolt keresztek jelezhetnek egy olyan korszakot - a 7. század legvégén -, amikor a keresztény jelképek nyílt viselése nem volt kívánatos. Noha a 7-8. században említik az avar térítés szándékát: az angolszász mis­sionálási programban a megtérítendő népek között az avarokat is megnevezik, tényleges misszionálás a Dunántúlon ismereteink szerint nem folyt. Sem Szent Emmaran 43 , sem Ruprecht nem térítettek Pannoniában: nem merészkedtek avar te­rületre. Szent Corbinianus életrajza elbeszéli, 44 hogy Valériában is járt. Ebből arra következtettek, hogy ekkor jutott hozzá ahhoz az evangeliariumhoz, amelyet ké­sőbb Freisingben őriztek (q. evangeliarum, CLM 6224, München). Ez a Valeria azonban nem a Kelet-dunántúli tartomány, hanem a DNy-Pannonia és Noricum határára áttelepített lakosság számára kialakított Valeria Media provincial Éppen ezért váratlan, hogy a legjelentősebb, keresztény tömegeket bizonyító forrás egy évszázad hiátus után a 8. század végéről maradt fenn: Nagy Károly fia, Pippin itáliai király hadjárata alkalmával 796-ban a Duna partján {ad ripam Danubii) tartott egyházi tanácskozás Salzburgban fennmaradt aktájáról van szó. 4 ^ A jegyzőkönyvben részletesen szabályozzák, hogy az avar területen talált népes­ség {gens bruta et inrationabilis vei certo idiotae et sine litteris tardior atque labo­GARAM 1993, 107., Abb. 5:3. A tárgy felső részén egy nagyobb, az alsón egy kisebb kereszt figyel­hető meg. Arbeo, Vita Haimhrammi. Vö. MGH SS scriptorum rerum Merovingicarum IV (B. Krusch). Vö. REIN­DEL 1981, 196. Arbeo, Vita S. Corbiniani 15: Deinde germanorum peragrans termine, Valériám penetrans...; valc­faclum absolvil, clirectis minislris, qui eum cum omni bonori deciucerunt a finibus Valériáé atque oricensis Cisalpina in caput Italiae. KRUSCH 1920, 202,15.-203,5.; 204,9-205,6. 46 TÓTH 1989c, 198-226. 46 MGH LL Concilia II. 172-176. 173

Next

/
Thumbnails
Contents