Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Tóth Endre: Kereszténység a honfoglalás előtti Kárpát-medencében
tet avar környezetben viselő nők keresztények voltak (Igar-Tőtipuszta): legalább is ezt feltenni nem kényszerítő erejű. 3. A késői avar korszakban, a 8. században, a korábbiakkal szemben a keresztény leletek megfogyatkoznak, gyakorlatilag megszűnnek. Ennek oka nem, vagy csak mérsékelten lehetett a közvetlen kapcsolat megszakadása a Földközi-tenger vidékével, hiszen a korábbi időszak keresztény leletei - ugyan mediterrán kapcsolatokról is árulkodnak - de mégiscsak a helyi fejlődés eredményei és nem importtárgyak. Az a népesség, amely korábban keresztény jellegű tárgyakat, jelképeket használt, olyan átalakuláson ment át, amely a továbbiakban ezeknek a tárgyaknak az előállítását, használatát, nem tette lehetővé. Hogy az etnikai pusztulásukat, keresztény hitük elvesztését vagy a keresztény hitűek iránti avar tolerancia megszűnését jelenti-e, megállapíthatatlan. A cselegörcsönyi 25. sír korongfibulája a leletcsoport későbbi darabja és ornamentális díszítésű. 42 Az ékszer nem látható hátlapjára karcolt keresztek jelezhetnek egy olyan korszakot - a 7. század legvégén -, amikor a keresztény jelképek nyílt viselése nem volt kívánatos. Noha a 7-8. században említik az avar térítés szándékát: az angolszász missionálási programban a megtérítendő népek között az avarokat is megnevezik, tényleges misszionálás a Dunántúlon ismereteink szerint nem folyt. Sem Szent Emmaran 43 , sem Ruprecht nem térítettek Pannoniában: nem merészkedtek avar területre. Szent Corbinianus életrajza elbeszéli, 44 hogy Valériában is járt. Ebből arra következtettek, hogy ekkor jutott hozzá ahhoz az evangeliariumhoz, amelyet később Freisingben őriztek (q. evangeliarum, CLM 6224, München). Ez a Valeria azonban nem a Kelet-dunántúli tartomány, hanem a DNy-Pannonia és Noricum határára áttelepített lakosság számára kialakított Valeria Media provincial Éppen ezért váratlan, hogy a legjelentősebb, keresztény tömegeket bizonyító forrás egy évszázad hiátus után a 8. század végéről maradt fenn: Nagy Károly fia, Pippin itáliai király hadjárata alkalmával 796-ban a Duna partján {ad ripam Danubii) tartott egyházi tanácskozás Salzburgban fennmaradt aktájáról van szó. 4 ^ A jegyzőkönyvben részletesen szabályozzák, hogy az avar területen talált népesség {gens bruta et inrationabilis vei certo idiotae et sine litteris tardior atque laboGARAM 1993, 107., Abb. 5:3. A tárgy felső részén egy nagyobb, az alsón egy kisebb kereszt figyelhető meg. Arbeo, Vita Haimhrammi. Vö. MGH SS scriptorum rerum Merovingicarum IV (B. Krusch). Vö. REINDEL 1981, 196. Arbeo, Vita S. Corbiniani 15: Deinde germanorum peragrans termine, Valériám penetrans...; valcfaclum absolvil, clirectis minislris, qui eum cum omni bonori deciucerunt a finibus Valériáé atque oricensis Cisalpina in caput Italiae. KRUSCH 1920, 202,15.-203,5.; 204,9-205,6. 46 TÓTH 1989c, 198-226. 46 MGH LL Concilia II. 172-176. 173
