Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Tóth Endre: Kereszténység a honfoglalás előtti Kárpát-medencében
riosa ad cognocsenda sacra mystria invenitur) megkeresztelésénél miként kell eljárni; azon részüket pedig, akik műveletlen 47 papjaik vezetésével élnek, szükséges-e újból megkeresztelni. Ez utóbbiak olyan keresztények lehettek, akik a Rómával kapcsolatot tartó egyházi szervezetből kiszakadtak. A tanácskozás részletesen szabályozza a keresztelés végrehajtását; semmilyen olyan megfogalmazás nem található benne, amiből e keresztények eretnek voltára kellene következtetni. A szövegek nem néhány keresztényről, hanem nagyszámú népességről szólnak. Az irat bizonyítja, hogy számos keresztény vészelte át a 8. századot Pannónia területén. Kérdés az eredetük és a szűkebb lakóhelyük. Kérdés, hogy ez a népesség mennyiben tekinthető a késő római - nyilván erőteljesen átalakult - provinciális lakosság leszármazottainak, és hol éltek: a Dunántúlon, annak melyik részén, vagy a Drávától délre? Ha a Dunántúlon éltek ezek a keresztények, akkor ők annak a 7. századi népességnek a leszármazottai lehettek, akik korábban a keresztény tárgyakat viselték. Ez a népesség - akár hol is élt - a 8. század végén már aligha meghatározható etnikumú. Azaz nem nevezhetők sem rómaiaknak, provinciálisoknak, sem megtért avaroknak. Tömegükben a római és a későbbi dunántúli lakosság etnikailag vegyes leszármazottai lehettek, megtámogatva az avarok által délről elhurcoltakkal - bár az utóbbi lehetőség még alapos vizsgálatot igényel. A forrásból kell kiindulni: nyilvánvalóan annak a területnek a körzetében éltek, ahol Pippin serege keresztülvonult. 48 Ismereteiket távoli vidékről aligha szerezhették. E terület meghatározása azonban kérdéses. A sereg egyrészt itáliaiakból, másrészt Bajorországból érkezőkből állt. A két seregcsoport a korabeli útviszonyok alapján valahol Poetovio (Ptuj, Szlovénia) környékén találkozhatott, mert ide vezetett Itáliából a Borostyánkő-út, és ide lehetett eljutni a bajor seregcsoportnak is. Poetoviótól keletre, a Dunához való érkezésig csak találgatni lehet az útirányt. A megbeszélés helye a források szűkszavúsága és az útvonalak bizonytalansága miatt kérdéses. A régebbi irodalomban olvasható lauriacumi helyszín 49 (Lorch, Ausztria) Pippin hadjárata útvonalának ismeretében kizárható. Egyik lehetőség, hogy a seregek tovább haladtak a Borostyánkő úton, át a Dráván és Murán, majd innen, a Dunántúlon keletre fordulva jutottak az avar terület belsejébe. Fel kell tételeznünk, hogy Nagy Károly hadjáratához hasonlóan római eredetű úti térképet használtak a tájékozódásra. Függetlenül attól, hogy létezett-e kiépített, római eredetű út a mai Zala megye területéről ÉK felé vagy sem, a római útikönyvek ilyen vonalat nem jeleznek. Ezért kétséges a dél-dunántúli vonulás feltételezése. Logikusabbnak látszik a déli út: azaz a Poetoviótól ÉÉK-re vezető, az Itinerariumokban is felílli verő, qui ab inlitteralis clericis baplizati existunl..., Conc. MGH IX Concíl. 176/7. Rcx ...filium suum Pippinum regem Ilaliae in Pannonias cum exercitu misso, Ann.r.Fr.796=Kurze 98-100=Rau 66. Vö. WKRNECK I960, 73-84. 174
