Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Klima László: Finnugorok a korai történeti forrásokban

vasinabronca, merens, mordens, imniscar. Ezek közül az első három és az utolsó népnév azonosítása (thiud=csúd, inaunx=01onyec-vidéki [Aunuksen-maa helynév alapján] inkerik, vasinabronca=vepszék, imniscar=cseremiszek) olyannyira bizonytalan, hogy az ötlet felmerülése óta nem tárgyalják. Vitán felül áll azonban a mordens azonosítása a mordvinokkal, és a merens azonosítása a merjákkal. A Jordanes utáni bő fél évezred jellegzetessége, hogy a keleti finnugorok

30 közül a legtöbb hír a volgaiak: a mordvinok (erzák és moksák), cseremiszek, merják felől érkezik. Ezenkívül elvétve előfordul a votjákok neve is. A 10. század végén Bíborbanszületett Konstantin bizánci uralkodó egy Mordia nevű országról ír,

31 József kazár kagán pedig alattvalói között sorolja fel az arisa és a c-r-mis népet, tehát az erzákat és a cseremiszeket.

32 Ezek még ugyanolyan jellegű híradások, mint amit Jordanesnél olvashattunk. Bővebb információt hordoz ennél az al-Balkhi-féle hagyomány. A volgai finnugorokra vonatkozó rész a 10. század közepe táján író al-Isztakhrinál maradt fenn a legteljesebben. Leírása szerint az ar-rusz nép három csoportra oszlik. Ezek neve: kujada, asz-szalavija, alarszanija. Az első a Kijev városnév megfelelője, a második a Novgorod környéki szlovén törzsnévé, a harmadik pedig az erza-mordvinok nevével azonosítható.

33 A forrás nemcsak az al-arszanija nevet közli, hanem a népről is szolgál információkkal. Eszerint az ar-rusz három csoportja közül az al-arszanija a legveszedelmesebb, minden területükre lépő idegent megölnek. Földjeiket csak akkor hagyják el, ha kereskedni akarnak, ekkor leereszkednek a folyókon és prémjeiket elcserélik, de ezt különös szótlansággal teszik, magukról és országukról semmit sem árulván el. Uralkodójuk Arsza városában lakik.

34 Al-Isztakhri leírásában felbukkan két fontos elem, amelyek visszatérnek majd más leírásokban is. Az első ilyen visszatérő elem a mordvinok vadsága, a másik pedig a velük való árucsere formája, az űn. néma kereskedelem. A keleti magyarok megtalálása után Julianus barát a mordvinok földjén át tért haza. Tapasztalatairól ezt diktálta le Riccardusnak, rendi elöljárójának: „Ezekpogányok és olyan kegyetlen emberek, hogy semmibe sem veszik az olyan embert, aki sok embert nem ölt. S midőn valaki útra kel, minden általa levágott fejet előtte hordanak, és mennél több fejet hordanak előtte, annál nagyobb a becsülete.'^ A tatárjárás során elővédként a Kárpát-medencében is harcoló mordvinok vadságát egy A nyugati finnugorokról fit Brémai Ádám és Saxo Grammaticus. Velük most nem foglalkozom. A „Finnugor történeti chrestomathia" fogja tárgyalni műveik finnugor vonatkozásait. 11 BÍBORBANSZÜLETETT KONSTANTIN 1950, 37., 45-50., 169. KOHN 1881, 39-: az ariszu, ill. czermisz alakot használja. Az al-arszanija-aru téves azonosításról lásd. KLIMA 1990, 25-27. A ZAHODER 1967, II. 101-102. '

5 A Julianus első útjáról készült jelentés 1237-ból, 5.; JULIANUS 1986, 70. 16