Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Klima László: Finnugorok a korai történeti forrásokban
másik forrás is megörökítette. Egy ismeretlen magyar püspök így írt erről levelében: „...ezek megkülönböztetés nélkül legyilkolnak minden embert, akire csak rátalálnak. E mordvinok egyike sem merészeli felsaruzni a lábait, míg legalább egyetlen embert meg nem ölt... ". 3f > A finnugorok által folytatott néma kereskedelem ábrázolása fennmaradt AbuHámid, történettudományunkban szintén csak a magyarságot érintő részletei miatt számon tartott 12. századi leírásában is. Júrá országának népeivel, tehát az obiugorokkal kapcsolatban írja: „Mindenféle árucikkeket visznek magukkal, amelyeket aztán külön-külön letesznek, ismertetőjelekkel ellátva, majd hazatérnek. Később újra visszamennek, s ott olyan portékákat találnak, melyekre országuknak szüksége szokott lenni. '^ 7 Az idézett részletekből látszik, hogy a Kr. u. 1-2. évezred fordulója körüli élénk távolsági kereskedelembe a finnugor népek is bekapcsolódtak. Területükön fontos útvonalak haladtak át Novgorod, illetve Kijev felől a Volgai Bolgár Birodalom irányába, és az ellenkező irányban is: a délről érkező kereskedők Volgai Bolgárország elhagyása után finnugor területek között haladtak Novgorod és tovább Skandinávia felé. A kereskedelmi útvonalak haladási irányát összevetve a régészeti feltárások tanúságával, megkísérelhetjük annak megállapítását is, hogy a mordvinok között hogyan történt a két etnikai csoport, az erza és a moksa elkülönülése. A mordvin népnév valószínűleg az egész mordvinság elnevezése lehetett, és az erza és moksa ágra bomlás éppen abban az időszakban zajlott - a Kr. u. 1. évezred 3. harmadában és a 2. évezred 1. harmadában -, amikor több forrás is szól a mordvinokról. Ez az átmeneti állapot tükröződik az elnevezések váltakozásában. A mordvin népnév szerepel a keleti szerzőknél, Julianusnál és az orosz őskrónikában. A keleti szerzők információi a kereskedelmi kapcsolatokból származnak. Ezen kapcsolatok színtere a Közép-Volga vidék volt, ahol a Volgába torkollnak a mordvinok folyói (lásd. az iménti részletet: „leereszkednek a folyókon"). Julianus a keleti magyaroktól hazatérőben valószínűleg a Volga-Oka útvonalon hajózott, 38 tehát ugyanazokat nevezte mordvinoknak, akik a keleti forrásokban al-arszanija néven jelennek meg. Az orosz őskrónika, amelyről eddig nem esett szó, azt tükrözi, hogy az orosz behatolók kelet felől érték el a volgai finnugor területek kapuját, az Oka torkolatát, majd tovább kelet felé a Volga mentén hatoltak. így ők is, akárcsak Julianus, a mordvinföld keleti és északi peremén haladtak. Végül még egy fontos történeti adat: Rubruk, a mongol birodalom központja felé tartó szerzetes a 13- század közepén a moksa-mordvinok csoportját említi. Rubruk a mordvin területekről délre haladt Ázsia belseje felé, tehát a moksákat inkább a mordvinföld déli részein sejthetjük. FEST 1934, 223-225. ABU-HÁMID 1985, 47. KLÍMA 1990, 23.; Györffy György szerint a Moksa folyón hajózott: GYÖRFFY 1986, 3917
