Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Tóth Endre: Kereszténység a honfoglalás előtti Kárpát-medencében
legendája): püspök állt a sirmiumi (Sremska Mitrowica) cibalaei (Vinkovci), mursai (Eszék, Ősiek) püspökségek élén. Sirmiumnak, mint időszakosan császári székhelynek a püspöke fokozatosan magát tekintette a pannóniai egyházak legfőbb vezetőjének, mintegy metropolitájának. A dél-pannóniai városok püspökségeihez hasonlóan, a szórványos, dunántúli közvetett adatok alapján valószínű, hogy ott sem volt más a helyzet 4 : püspökségek lehettek a közigazgatási központokban: Sopianaeban (Pécs), Savariában (Szombathely) és Aquincumban (Óbuda); egy 6. század végi forrás alapján kétségtelenül létezett Scarbantiaban (Sopron). Lehetséges, hogy más városokban is püspök állt a keresztény közösségek élén. 5 Hogy ezek a közösségek milyen létszámú keresztény lakosságot képviseltek, nem tudjuk. A dunántúli keresztény leletek (sírfeliratok, viseleti tárgyak) az új vallás elterjedését tanúsítják azzal a megszorítással, hogy ugyanekkor a pogány hit is szívósan tovább élt. A Silvanus isten tiszteletére szentelt, 4. századi gyűrűkből (Oroszvár, Sopron, Szombathely, Fenékpuszta és Alsóhetény környéke) erre következtethetünk; éppen a későantik korra alakult ki az ősi, pannóniai Silvanus tisztelet új kultuszformája, és meg is erősödött. Jelentős számú pogányság élt még a 4. század folyamán, és minden bizonnyal később is; vallási szokásaik a néphitben nyilvánultak meg. 6 Keresztény közösségekre nem a használati- és viseleti tárgyakból lehet következtetni, hanem a kultuszépületekből. Ezek két csoportja: a közösség istentiszteleti helye, az ecclesia és a sírépületek. A mise bemutatására szolgáló gyülekezeti termektől (ecclesia, basilica), a temetőépületek, ha alaprajzuk szerint nem is mindig, de fekvésük miatt jól elkülöníthetők: a közösség templomai a városokon belül, a sírépületek - követve a korábbi római szokásokat - a városokon kívül feküdtek. Miseliturgia tartására szolgáló, városban álló épületet mindössze kettőt tártak fel a Dunántúlon: az aquincumi kettős bazilikát 7 és a sirmiumi bazilikát 8 . Az aquincumi bazilika alaprajza szerint a 4. század első évtizedeiben épült. A régebben keresztény kultusztérnek tartott építményekről kiderült, hogy ilyen rendeltetésük nem lehetséges vagy nem bizonyítható (a savariai ún. Quirinus bazilika a helytartői palof NAGY 1939, 201. Mivel a belső-pannóniai dunántúli városok 4. századi történetéről sem tudunk semmit, ezekben püspökségeket feltételezni egyelőre nem lehet (Mursella, Mogenianae, Volgum). Scarbantia mellett a Drávától északra egyetlen püspökség jöhet szóba. Amantius, Iovia püspöke részt vett a Szent Ambrus által vezetett 381-es aquileai zsinaton (a kérdéshez: TÓTH 1994, 251., 48. jegyzet. lova település azonban Pannónia Prima (Ludbreg, Szlovénia) és Valeria tartományban (Alsóhetény, Dombóvártól Ény-ra) is létezett. Az érvek mindkét azonosítás mellett felsorakoztathatók, de dönteni nem lehet. 6 TÓTH 1980a, 91-103.; TÓTH 1980b, 169-175.; TÓTH 1989a, 113-127.; 1995-ben újabb ezüst Silvanus gyűrű került ismeretlen lelőhelyről a Nemzeti Múzeumba (ltsz.: 95.61.6.). Felirata: Silvano silivestrí). Összesen 10 db gyűrű és egy bulla ismert az isten nevével. 7 NAGY 1940, 250.; GAMBER 1968a, 26. 8 DUVAL 1979, 86-87. 165
