Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Klima László: Finnugorok a korai történeti forrásokban

eredmények szerint a finnek genetikailag az indoeurópaiakhoz tartoznak. Kétségtelenül ezen kapcsolatrendszernek az emléke valamilyen módon az a tény is, hogy a finn és az észt népnév nem finnugor eredetű, mivel azonban egyre kevésbé tartható a balti-finn törzsek kései (az időszámítás kezdete körüli) betelepülése mai lakóhelyükre, nem valószínű, hogy népnevük Tacitus idején ne rájuk vonatkozott volna. A forráshoz kapcsolódó másik fontos feltételezés szerint sem a fenni, sem a sithoni népnév nem vonatkozhat a finnekre, hanem csak a lappokra. Ezt az elképzelést vallotta a finn E. N. Setälä az 1910-es években megjelent művében.

26 Véleményét arra alapozta, hogy a finnek elődei Tacitus idején már magasabb társadalmi-gazdasági szinten éltek, mint ahogy az a történetíró művébó'l kiolvasható. Ha figyelmesen elolvassuk a Tacitus által írottakat, abban semmi olyasmit nem találunk, ami indokolná ezt az elképzelést: „A fennusok szörnyen vadak, gyalázatosan szegények: nincs fegyverük, nincs lovuk, nincs otthonuk; élelmük fű, ruhájuk állati bőr, fekvőhelyük a föld. Csak a nyílban bízhatnak, melyet vas híján csontheggyel látnak el, s a férfiak csakúgy vadászatból tengődnek, mint a nők. Mert mindenhová elkísérik a férfiakat, s részt kérnek a zsákmányból. A vadállatok s viharok elől még a gyermekeknek is az az egyetlen menedék, hogy holmi vesszőfonadék alá húzódnak: ide térnek meg az ifjak, ez fogadja be az öregeket."

21 Ez a leírás a finnugorok jellegzetes erdőövezeti kultúráját örökíti meg, azt, ahogyan a hagyományos életet folytató obi-ugor közösségek ma is élnek. Ennél fejlettebbek a finnek elődei sem lehettek Tacitus idején, a Kr. u. 1-2. században. 3. JORDANESTŐL JULIANUSIG. TÖRTÉNETÍRÓK ÉS UTAZÓK A VOLGAI FINNUGOROKRÓL. Előadásomnak ebben a részében olyan szerzőket és forrásokat fogok tárgyalni, akik és amelyek a magyar őstörténet és Magna Hungária kapcsán már mind ismertek. Remélem sikerül felhívnom a figyelmet az említendő művek finnugor vonatkozásaira. Jordanes, a 6. századi gót származású történetíró nemcsak a hun-magyar eredetmonda „tippadójaként" érdemes figyelmünkre. A gótok eredetéről és tetteiről írt művében több helyen is említ finnugor népeket. Többször külön kitér az észt népre, „amely a germán Óceán partjain hosszú vonalban lakik",

28 a többi finnugor népet pedig Hermanarich krími gót uralkodó alattvalói között sorolja fel.

2

9 E felsorolás következő népeit hozták finnugorokkal kapcsolatba: thiud, inaunx, NAGY 1932, 171.; TRÓCSÁNYI 1916. TACITUS 1980, 71-72. 23/120., JORDANES 1904, 70. 23/116., JORDANES 1904, 69. 15