Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Fodor István: A sas szerepe a honfoglaló magyarság hitvilágában
olyan hiteles honfoglalás kori tárgyak kerültek elő, amelyeken felismerhető az ősi magyar néphitben oly jeles szerepet játszó mitikus turulmadár alakja. 1936-ban a Horváth Tibor által feltárt karosi 1. sírban az ásató öweretek között két, mesterien megformált kis ezüstveretet talált, amelyek kiterjesztett szárnyú sast mintáznak (1. kép). A letetet elsőként közlő Fettich Nándor annak párhuzamait a Don-vidéken, a szaltovói leletek közt jelöli meg (tehát az egykori levédiai magyar szállások közelében), 18 később a Kijev környéki fatimizsi leletekkel rokonítják Az apró veretek aligha a fegyverövet díszítették, pontos funkciójuk az ásatási dokumentáció alapján ma már biztonsággal nem állapítható meg. A karosi véreteknél jóval nagyobb érdeklődést váltott ki a kérdés iránt érdeklődő szakemberek körében az aranyozott ezüstlemezből kiváló ötvösmunkával készült rakamazi hajfonatdíszítő korongpár előkerülése 1956 tavaszán. A két korong közül az egyik gondosabban megmunkált, kopottabb, míg a másik ennek későbbi utánzata. Mindkettő kiterjesztett szárnyú, növényi elemekkel átszőtt ragadozó madarat ábrázol, karmai közt két kisebb madárral, csőrében leveles ággal (2. kép). A gazdag női sírból származó korongokat elsőként közlő Csallány Dezső már öszszefüggésbe hozta ezt az ábrázolást az Árpád-nemzetség eredetmondájával, s benne a mondabéli turul megjelenítését vélte. 20 Kádár Zoltán - Csallányhoz hasonlóan — a nagyszentmiklósi kincs 7. korsójának égberagadási jelenetével állítja párhuzamba a rakamazi korongok ábrázolását. A kiterjesztett szárnyú sas vagy sólyom az Eg'jelképe, a csőrében lévő leveles ág az ősvegetáció, míg a karmaiban tartott két vízimadár a másvilág, vagyis a női princípium szimbóluma, maga a jelenet tehát valamiféle ősi mítosz gondolatsorán alapszik. Vélekedése szerint nem dönthető el, hogy e jelenet a totemisztikus eredetmondával hozható-e kapcsolatba, avagy a hatalmas erejű védőszellem képi megjelenítése. 21 Alföldi András a vogul teremtésmonda megjelenítését vélte a korongokon: a sas, az Egek atyja két segítőtársával, a búvárkacsával és a vöcsökkel látható, akik az őstengerbe alámeililve hozzák fel a földet, s teremtik meg az emberi világot. 22 Dienes István a steppei népek hitvilágában hatalmas erejű, égi madárnak hitt sas megjelenítésében az ún. ongon (szellem) kultuszát vélte fellelni. Nézete szerint honfoglalóink úgy vélhették, hogy a csodás ragadozó madár képmása magában hordja annak mindent legyőző, a gonoszt elűző, segítő lelkét is, amely minden bajtól és szerencsétlenségtől megóvja FETTICH 1937, 134-135., CXXX. t. 33-34.; CXXXIII. T. 6-7. - A szaltovói leletek közt valóban jő párhuzamai vannak a karosi véreteknek, a sast mintázókkal azonban csak távoli hasonlóságot mutatnak. (Vö. Uo. XVI. T 10-11, továbbá PLETNYOVA 1967, 173., 47. kép 6-7.) 19 FETTICH 1942, 51. -A szóban forgó véretekről ld. még: RÉVÉSZ 1996a, 84-85.; RÉVÉSZ 1996b, 106., 4. t. 29-30., 142. t. 20 CSALLÁNY 1959, 300-325. 21 KÁDÁR 1968, 105-112. 22 ALFÖLDI 1969, 359-361. - A vogul teremtésmondáról ld. VÉRTES 1990, 95. 144
