Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Fodor István: A sas szerepe a honfoglaló magyarság hitvilágában

majd a korong viselőjét.

23 Harmatta János a rakamazi jelenet iráni előzményeire hívta fel a kutatók figyelmét.

24 László Gyula többször is utalt e jelenet kapcsolatára a honfoglalás korában már csak a szájhagyományokban élő totemisztikus turulmondával.

25 A rakamazi korongok madáralakjában magam is a turul-monda csodás égi madarát véltem, a steppei népek hitvilágából jól ismert sast, amely éppúgy jelölhette az Árpád-nemzetséghez való tartozást, mint a hitbéli oltalmazó állatlelket, s e két funkciót egyszerre is betölthette.

26 Az 1959-ben előkerült, gazdag melléklettel ellátott zempléni férfisírban öt hajfonatkorongot leltek, amelyek egyikén a rakamazinál gyengébb kivitelű, aranyozott ezüstkorongon kiterjesztett szárnyú, sashoz hasonló ragadozó madár ábrázolása látható (3- kép).

27 A sírlelet közlésében Fettich Nándor az Árpádok totemősét, a turult vagy sast ismerte fel. Úgy vélekedett, hogy a sírban a megölt Álmos nyugodott, a korong pedig Árpád feleségének hajfonatáról származik.

28 Az Árpád-nemzetség eredetmondájában szereplő turul faji meghatározásához nézetem szerint - feltehetően közelebb visz bennünket a rakamazi és a zempléni korongon ábrázolt ragadozó madarak azonosítása. Mindkét korong feltűnően gazdag sírból került elő, egykori tulajdonosaik minden bizonnyal a 10. századi arisztokrácia felső köreibe tartoztak. Nem nélkülöz tehát minden alapot annak feltételezése, hogy talán magának a fejedelmi nemzetségnek a tagjai vagy rokonai nyugodtak ezekben a sírokban. A fajtajelleg meghatározására az aprólékosan kidolgozott rakamazi ábrázolás látszik alkalmasabbnak, mint az elnagyoltabb zempléni példány. Kérésemre Vörös István archaeozoológus vizsgálta meg ebből a szempontból a rakamazi korongot. Megállapítását az alábbiakban idézem: „A korong központi madáralakja „alsó röpképű" - szemben ábrázolt - „kiterjesztett szárnyú" nagy ragadozó. A művészien kivitelezett, indásított stilizálás ellenére a madár specifikus jellemzői jól meghatározDIENES 1970, 21.; DIENES 1972a, 54-55.; DIENES 1972b, 102-104. és DIENES 1975, 100-101. HARMATTÁ 1978, 129-139.; HARMATTÁ 1979, 305-319., Fig. 1-15. LÁSZLÓ 1967, 58-59. FODOR 1996b, 164. BUDINSKY-KRICKA-FETTICH 1973, 201., Abb. 45. - A korong pontosabb rajzát Id. FODOR 1996c, 32. BUDINSKY-KRICKA-FETTICH 1973, 147. - Fettich erőltetett és fölöttébb valószínűtlen történeti elgondolását több tudományszak szemszögéből vetették el neves szakemberek az ArchÉrt 1966-os és 1969-es kötetében. Ezek közül kiemelkedik Dienes István igen alapos, régészeti szempontú bírálata (DIENES 1969, 116-122.) Ebben Dienes többek között megjegyzi: „A sas-féle madárral díszített korong megfelelője viszont közeli lelőhelyről, Rakamazról ismert, s az ábrázolásban annál kevésbé szükséges az Árpádok turul-madarát keresnünk, mivel az Abák címerképében ugyanez a madáralak tűnik fel... Márpedig mindkét lelőhely olyan területen fekszik, amelyről gyaníthatjuk, hogy a kabarok egyik nagyhírű nemzetségének, az Árpádok hatalmát támogató Abáknak birtokaihoz tartozott." (120.) - Nézetem szerint honfoglalóink ötvösművészete semmilyen formában nem ítélhető a csatlakozott kabarok alkotásának, ld. FODOR 1986, 107-108. 145