Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)
Kiss Gábor–Tóth Endre: Adatok a nyugat-dunántúli korai magyar gyepű topográfiájához
A gyepűsávban tehát a vízrajz és a domborzat adta lehetőségeket kihasználva az országból ki- és bevezető főutak külső végét sáncokkal megerősítették. A vasvári és a kapuvári sáncok pedig a gyepűterület belső vonalát jelzik, amelytől nyugatra, legalábbis a tatárjárásig, szervezett határvédelem folyt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy még ettől a vonaltól is keletebbre, a Rába-Marcal vonal mentes maradt volna az őrzéstől. Az árpási átkelőhelyet őrző besenyők, a folyók mellett a Kend-Tarró, Csögle, Szegvár, Gyepűkaján, Gepus település és földrajzi nevek, majd az észak-déli vonal déli pontján a karakói ispánsági vár ezt bizonyítja. Sőt alighanem valamiféle szervezett hálózat vigyázta a Karakóból Veszprémbe és Székesfehérvárra vezető út forgalmát is (Farkasgyepű, Városlőd-Lövő). Logikus, hogy a gyepűelvén is ezeknek az utaknak a körzetében létesítettek megfigyelőpontokat. Ilyen lehetett a Duna menti út mentén Melk, a Traisen melletti Kilbing (Köplény) és ilyen lehetett a steieroszági Tillmich a Muravölgyben. De Wien önálló magyar Bécs neve is arra mutat, hogy a 10. században a magyarok által megszállt pont volt. Az utat keresztező sáncokon kapuk biztosították a forgalmat. A külső kapukat, amennyiben az országhatáron feküdtek, népnévvel jelezték (Német—kapu, Oroszkapu). Kapuk voltak a belső vonalakon is: Mosoni kapu (menekülés közben 1060ban I. András captus est enim ad portas Musuri), Kapu (vár), Vaskapu (Vasvár), Meszesi kapu. A belső kapunál, a Hegyháton, és feltehetőleg Kapuváron is megfigyelhető: az országút vonalvezetése a kapu előtt és után ívesen megtörik. Azonos a kapuk helyének kiválasztása - nem az erődített helyen, hanem attól néhány kmrel távolabb - Vasvártól délre, Kapuvárnál pedig Babóttól északra. Babot volt a védelem központi helye. Ugyanilyen távolságtartás figyelhető meg annál a néhány helynél is, ahol várat sikerült találni. Az alább tárgyalandó polányi és zalaki várak a Szombathelyre vezető úttól távolabb fekszenek és a rumi átkelőhelyet figyelemmel tartó két kis vár is szintén az átkelőhelytől távolabb vannak. Ott, ahol a vizek lehetővé tették, gátak, clausurák rendszerét építették ki, amelyek segítségével az utak körzetében a földeket vízzel tudták elárasztani és az utakat járhatatlanná tették. Az oklevelek clausura regni említései miatt Sopron megyében erre többszörös sávban is lehetőség volt (pl. 1208: clausura regis, Lébény: 1251: fossatum regis, Kapi; 1233: indagines regis, Petlend, 1264: iuxta clausura domini regis vstrov nuncupatur, Kecöl: 1225;). Valószínűleg az országutak mentén, a belső gyepűvonalon belül is őrállások voltak, illetve a Rába és a Marcal mentén sorakoztak megfigyelőpontok. Tény, hogy az utak nyugati és keleti sáncai között gyepű létesítmények voltak. Erre mutatnak a határőröket bizonyító helynevek. Sopron megyében: Lövér (Sopron mellett), Röjtökőr, Lövő, Orpordány, Vas megyében: a Felső és az alsó Őrség települései, Lödös (Litzelsdorf), Német és Horvát, valamint Alsó- és Felső-Lövő, stb., a speculator említések, és az utak menti besenyő települések (az itáliai út mellett: Besenyő, ÉK-re Katafa, Szarvaskend, majd Karakótól ÉNy-ra: Tomaj és Bese111
