Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Kiss Gábor–Tóth Endre: Adatok a nyugat-dunántúli korai magyar gyepű topográfiájához

nyő; az É-D-i út mentén, Szombathelytől északra: Pecsenyés, Besenyő, Tivan, Babaduri, Ilobur, vagy a Pinka és a Strem völgyében Tobaj, illetve Tolmácsárok, Tolmácsvölgy). Az előadás keretei nem teszik lehetővé, hogy a védelmet biztosító katonai szervezettel foglalkozzunk. Ezért csak röviden utalunk arra, hogy az, amit az őrökről tudunk, az a két sánc közti úthoz és a gyepűhöz jól illeszkedik. Amikor V. István 1270-ben meghatározta a mogyoródi határőrök jogait és kötelezettségeit, arról is rendelkezett, hogy a radkersburgi határszakaszt - azaz a sáncvonalat - ugyanúgy őrizzék, mint korábban. Északabbra, a Felső Őrség pedig világosan mutatja, hogy Vas megye egy másik fontos kivezető útján, a Pinkavölgyi úton is szervezett ellenőrzés létezett. Vasvár megyében néhány, egy típusba sorolható, részben biztosan fakonstrukciós kisvár is előkerült, amelyek a határvédelmi rendszerhez kapcsolhatók. Légifelvételek segítségével lehetett megtalálni a polányi (Sorokpolány), zalaki (Sorkifalud), kámi, rumi és ikervári körárkos kisvárakat. Szerencsés körülmény, hogy a zalaki és ikervári várak a kronológiához segítséget nyújtanak. A Sorok patak mentén fekvő, kb. 20 méter belső és 40 m külső átmérőjű, köralakú árokkal körülvett, belül négyszögletes, 9x10 m-es rácsszerű talpgerendákkal alapozott, toronyszerű, tölgyfaépítmény volt a zalaki vár. Már csak várhelyként említik 1278-ban, az indagokkal, a nagy úttal és a nagy kapuval együtt (locum castri situm in Zalák cum fossatibus et inclaginibus antiquis prout iacet usque magnam portám sitam iuxta magnam viam). Az utóbbiak a gyepűrendszer terminusai és létesítményei. Emiatt pedig a zalaki várat is ezek közé kell sorolni. A feltárt vár egyrészt nagyszámú kerámialeletével - köztük egy építési áldozattal - és IV Béla (1235-1270) és II. Cseh Ottokár (1251-1276) érmeivel, jól keltezhető a 13- század első felére, másrészt a birtoklástörténet a számos fennmaradt oklevéllel pontosan megállapítható. Az eredetileg a vasvári várhoz tartozó várföldet 1269-ben IV Béla adta Herman nembeli Kacsó fia Körmendi Dénes comesnek (terram quandam Zalák vocatam de Castro Ferreo exemptam et inhabitatam). Az, hogy a kerek, kisméretű vártípus már korábban, a 11. század második felében is használatban volt, Ikervár példájából következik: a két várat a Rába és Csörnöc (Herpenyő) árterében létesítették azon a helyen, amely a sárvári vár létesítését megelőzően Rába-átkelőhely volt (Rózsadomb és Fazékdomb). A két vár közül a máig megmaradt Rózsadombot viszonylag magas dombja miatt az ún. motte típusú várak csoportjába lehet sorolni. Amint azt a Képes Krónikából tudjuk, Salamon király 1073 karácsonyát a Gemini castellum-ban töltötte (rex Natale Domini celebravit in loco qui vocatur Geminum Castellum) azaz a vár all. század hatvanas éveiben már létezett. Légifelvételeken köralakú, két árokkal körülvett várhely figyelhető meg délebbre, Kám területén, a Várárka nevű dűlőben, a Rába árterének keleti szélén. A vár bizonyára a Kám-rumi átkelőhelyet őrizte. 112