Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna szerk.: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya-Esztergom, 1996. május 28-31. (Tudományos Füzetek 11. Tata, 1999)

Kiss Gábor–Tóth Endre: Adatok a nyugat-dunántúli korai magyar gyepű topográfiájához

Az északi út déli ága, amely Csorna, Kapuvár és Sopron vonalában vezetett Bécsbe, jól adatolt. Kapuvárnál ugyanis a vasvárihoz hasonló létesítmény őrződött meg, és a körzet hadászati jelentőségét all. századi források alátámasztják. A főutat Kapuvárnál is egy észak-déli földsánc keresztezte, amely eredeti állapotában a Hanságtól (Földvárpusztától?) Kapuváron át dél felé vezetett Babot nyugati határában Mihályiig, illetve Kecölig, azaz a Rábáig. A töltésvonal Kapuvártól északra ma már alig figyelhető meg. Kapuvártól délre, a babóti Feketevárnál látható leginkább. Jóval alacsonyabb a vasvári sáncnál. Külső látványa és az átvágás elárulta, hogy nem is a vasvárihoz hasonló jellegű védelemre készítették. Egynemű barna és fekete földfeltöltésből áll, és egyik oldalán sincsen árok. Talpszélessége 10 m, jelenlegi magassága 70-80 cm. Benne pedig 3 m széles agyagmag található, amely a gátak jellegzetessége. Közvetlenül kapcsolódik ez a töltés a babóti Feketevárhoz, amelyet egy Árpád-kori várral lehet azonosítani. (Annak konkrét régészeti bizonyítása, hogy a Feketevár azonos-e a krónikákban szereplő babóti várral, még várat magára.) A töltéstől nyugatra alig egy kilométerre É-D irányban a Kis-Rába, majd nyugatabbra, mintegy 2,5 km re pedig a Rábca folyik. A töltés funkciója az 1044es német támadás leírásából és a magyar oklevelek claustra említéseiből kitűnik: a víz elárasztásának határt szabó gát volt, amelyhez közvetlenül csatlakozott a babóti vár. Ahogy a vasvári sáncon sem a kapunál van a vár, ugyanúgy kezdetben itt sem volt vár. Kapuvár neve ugyanis az újkorig Kapu volt, mutatva eredeti szerepét. A 11-13. századi hadieseményekben mindig Babot szerepel. 1044-ben III. Henrik Babótnál akart átkelni a Rábcán, majd 1074-ben Salamon ellenében Babótot erődíti meg Géza és László: castrum porte Bobiith et Albam. Az elnevezésen el lehet gondolkodni: Kapuvárra és Babótra vagy csupán a babóti várra vonatkozik-e? Babot községtől nyugatra a Feketevárnak nevezett dűlőben egy kb. 51 x 44 m átmérőjű kissé ovális, egykor téglafallal övezett vár állt. Babot helyét a határvédelmi rendszerben mutatja, hogy Sopron északi kapuja eleinte a Babóti kapu nevet viselte. Nem azért, mert Babot felé vezetett az út, hanem mert babótiak védték (1217: tributum porte Suprum que nominatur Bobeth). A babótiak szolgáltatásának megszűntével - amely nyilván a gyepűszervezet megváltoztatásával függ össze - a kapu neve Szélmalom kapura, majd Bécsi kapura változott. Kapu és Babot viszonyát jól jelzi, hogy a plébánia az újkorig Babóton és nem Kapuban volt. Kapu castellanusát 1291-ben említik, tehát akkorra a kapunál vár is létesült. A vár jelentősége a 14. századra növekedett meg, amikor a 3 km-rel délebbre fekvő Babot védelmi szerepe csökkent és az erődítés a hegyhátinál jelentősen nagyobb forgalmú út mentén szükségesebb volt. Kapu védelmi feladata végleg befejeződött, amikor 1387-ben Zsigmond a Kanizsayaknak adta. Noha az útvonalon feküdt Sopron ispáni vára, a nyugatra tovább vezető utat feltehetőleg a muraszombati sánchoz hasonlóan zárták le. Az út végén ugyanis, Besenyő (Pecsenyéd/Pötsching) és az azóta már elpusztult Őr nevű település között 1304-ben egy fossatum Magararuk-oX. említenek. 110