Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Keller György (Tata): A tatai gimnázium története

Estoras (Esterházy) családnak a háborúban való részvétele is. A disputákon nemcsak tanulók, hanem felnőtt emberek is szerepeltek. A tanulók bizonyos kérdéskörből, rendszerint teológiai, filozófiai stb. témakörből készültek fel és alakították ki álláspontjukat, amelyet a végsőkig védelmeztek. Az alapos tudás legjobb iskolája a disputa volt, mert ennek keretében a dolgokhoz nagyon értő emberekkel kellett vitatkozni, hatásos érvekkel. Az iskola első ének-zene tanára, Pothradzky Mihály' 1765-ben már zenekart szervez. Az iskolának valószínűleg fúvószenekara volt, mert a források sokszor céloznak trombitára és dobra (tubae et timpana). 1804-ben diákok bemutatják a táncban való ügyességüket. A XVIII. században kialakított szabályzat még szigorúan megtiltotta, hogy az ifjúság nyilvános mulatságon részt vegyen, a XIX. században már nem találunk ilyen szigorú megkötést a diákéletben. 1805-ös feljegyzés szerint farsangkor tanári felügyelet mellett, de már "rúgják a port", táncolnak és muzsikálnak a tanulók. Ilyen feljegyzésekkel a későbbiek során egyre gyakrabban találkozunk. A szórakozás a rendház ebédlőjében, szigorú keretek között folyt le. A régi hagyományok még fennmaradnak, de később teljesen megszűnnek. A "saltus magister" még tanít palotást menüettel... és divatos táncokat, de 1824 után egy árva szó sincs arról, hogy az ifjúság nyilvánosan táncolt volna. /. A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A SZÁZADFORDULÓIG (1849—1900) Az abszolutizmus és a kiegyezés időszaka A szabadságharc leverése után az abszolutista rendszer a maga érdekeinek megfelelően alakította át az ország oktatási rendszerét. A középiskolákat a Thun Leó osztrák közoktatási miniszter által 1849-ben kiadott Organisation-Entwurf, magyarul: Szervezési tervezet szabályozta. Az Entwurf a rendes tárgyak közé felvette a görög nyelvet. Az osztálytanítás megszűnt, helyette bevezették a szaktanítást. A tanítás nyelvére azt az elvet állították fel, hogy a tanítás olyan nyelven történjék, amelyen a tanulók előrehaladása a legkönnyebben megvalósítható. A gyakorlatban azonban ennek ellenkezője érvényesült. 1854. január l-jén olyan rendelet jelent meg az iskolában, amely szerint utasítják a tanári kart, hogy három nap alatt adjon választ arra a kérdésre, hogy milyen tárgyakat lehetne a következő tanévben német nyelven előadni a tatai gimnáziumban. A felterjesztett vélemény így hangzik: "Miután a tatai ifjúság közt csak három németajkú van, a többi 84 pedig magyar szülőktől származik, így semmiféle tárgyat német nyelven előadni nem szabad." Alacsonyabb szintre süllyesztették az iskolát azáltal, hogy a hatosztályos gimnáziumot megszüntették, és négyosztályúvá alakították át. A szakrendszer alkalmazásával több tanár alkalmazása vált szükségessé. Megváltoztak a heti kötelező óraszámok az egyes évfolyamokon. Ez a következőképpen alakult: első és második osztályban 24 óra, a harmadik és negyedik osztályban 26 óra lett. A 59