Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 12. - Keller György (Tata): A tatai gimnázium története
tanév két félévből állott, melyeket vizsgával zártak le a tanulók. Az eredményt bevezették a "főnévkönyvbe", olyan módon, hogy a gyengébb vagy elégtelen jegy mellé részletesen megjelölték a tanuló hiányosságait is. 1860-ban megrendült az osztrák abszolutizmus, Magyarországgal szemben engedményre kényszerült. 1861-ben visszaállítják a Helytartótanácsot, mely az eddigi tanrendszeren kisebb módosítást hajt végre. A klasszikus nyelvek közül ezután is a latinra fordítják a legtöbb heti óraszámot, a görög nyelv azonban elmarad. Az eddig mostohán kezelt magyar nyelv müvelésére nagyobb óraszámot engedélyeznek. Pl. az első osztályban öt, a többi osztályban négy órát fordítanak hetenként a magyar nyelv tanítására. A földrajz és a történelem tanításánál pedig különös gondot fordítottak hazánk földrajzára és történelmére. Az érdemjegyek fokozata a következő volt: kitűnő, jeles, jó, kielégítő, elégséges, elégtelen és csekély vagy rossz. 1866-tól megélénkül iskolánkban a gimnasztika oktatása, amely a gimnázium akkori épületétől keletre lévő tágas kertben folyik. Ebben közreműködik Hermann Othmár, a helybeli lovasság kapitánya, néhány, erre alkalmas káplár segítségével. Ebből logikusan következik, hogy az oktatók előtérbe helyezik a katonai mozdulatok betanítását. A kiegyezés után, 1868-ban Eötvös József közoktatásügyi minisztersége idején ismét módosul a tanterv. Az algimnáziumban, amilyen a tatai is volt, az a célkitűzés, hogy az ne csak magában is befejezett oktatási egészet képezzen, hanem alapot adjon a továbbtanuláshoz a nagygimnázium (a nyolcosztályos iskola) felé. Ekkor a rendes tárgyak sorába emelkedik a rajz, a szépírás és a torna, nagyobb hangsúlyt kap a mennyiségtan (I— IV. osztályban), a természettan (IIIIV. osztályban) és a természetrajz (I—//. osztályban). A nyelveknél a fő súly már a magyarra esett. Az iskolai okmányok a tanulók három csoportját különböztetik meg: ezek a nyilvános, a rendkívüli és a magántanuló. A nyilvános tanuló az iskolát rendszeresen látogatja. A rendkívüli tanuló csak egy vagy néhány nehezebben elsajátítható tantárgy hallgatására járt be az iskolába, de az intézet szabályzata rá nézve is kötelező. A magántanulók csak vizsga idején tartózkodnak az iskolában. Az iskolai felvételre az volt a szabály, hogy a gimnázium első osztályába csak az vehető fel, aki a kilencedik évét betöltötte. Az első osztályba jelentkezett tanulóknak felvételi vizsgát kellett tenniük. Stech Alajos, a gimnázium igazgatója az 1875-76-os tanévre szóló felhívásában a következő anyagot jelöli meg a felvételi vizsga tárgyaként: "értelmes és folyékony olvasás, nyelvtanból az alaktan főbb részei, az egyszerű és bővített, valamint az összetett mondatok ismerete, feltűnő hibák nélküli írás diktálás után, 10-es számrendszer ismerete 1000-ig, a négy alapművelet egész és közönséges tört számokkal." Hetenként egy nap, a csütörtök szünet volt az 1890-9l-es tanévig. A tanítás kezdete október, ill. 1876-tól a szeptember hónapban kezdődik. A nyári szünidő augusztus és szeptember, majd július és augusztus hónapokra esik. A félévi vizsgák, amelyek a tanításra zavarólag hatottak, megszűntek, illetve ott maradnak meg, ahol az első félévben a tantárgy befejeződik (pl. természetrajz, 60
