Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 12. - Keller György (Tata): A tatai gimnázium története
A harmadik és negyedik osztályban a kulináris latinról átmentek a klasszikus latinságra, Cicero nagyobb leveleit és Cornelius Nepost olvasták, földrajzból Magyarország és szomszédos országai, az Ég és a Föld ismertetése képezte az anyagot, történelemből a görögök és rómaiak, számtanból a törtek és a hármas szabály. Vallástanból a tízparancsolat, a szentségeket és a velük kapcsolatos történeteket, egyházi eseményeket tanulták. Ötödik és hatodik osztályban a költészet és szónoklat, Vergilius, Ovidius olvasása és fejtegetése, Magyarország egyetemes története, kereskedelmi és gazdasági könyvvitel, algebra, gyakorlati mértan, építéstan, Arisztotelész etikája, dialektika, metafizika, egyháztörténet és dogmatika volt a tananyag. 1771—73-ban architektúratanára is volt az intézetnek: Schindler József, aki az építéstant olyan szinten tanította, hogy tanítványai mint kész építőmesterek kerültek ki a keze alól. Az igazgató nem tanított: kezdetben négy tanár tanította az összes tárgyat. A végzendő tananyag nem volt szigorúan meghatározva, sem elvégzése szorosan időhöz kötve. A tanárok a gyengébb tanulóktól a legszükségesebbet, a tehetségesebbektől többet, előrehaladásuktól és tehetségüktől függően követelték meg az ismereteket. Az alapítás után gyakran változtak az iskola tanárai, újak jöttek, a régiek eltávoztak. 1777-ig Peer Jakab (Peer-kódex) tanárkodott, Révai Miklós, a kiváló nyelvész pedig 1771—72 között működött ilyen minőségben Tatán. A tanítás nyelve latin volt. Megkövetelték a tanulóktól, hogy egymás között is latinul társalogjanak. Az iskola több alkalommal rendezett műsoros előadást, ennek nyelve is latin volt, de az iskola tanárai mindig törekedtek arra, hogy minél több színdarabot adjanak elő magyar nyelven, hogy a közönség számára érthető legyen. Az előadásra alkalmas hely az iskolában nem volt, ezért legtöbbször a kastélyban játszottak. Az eddigi tanítási rendszert alapjaiban forgatta fel II. József. Az 1780-as tanévtől kezdve Tatán megszüntették a bölcsészeti tanfolyamot, az elemi osztályok részére külön igazgatót neveztek ki, Hoffmann Sebestyént. A király németesítő törekvése a tatai gimnáziumra is kihatott, elrendelte, hogy 1784. november l-jétől a latin iskolába csak azt lehet felvenni, aki németül írni és olvasni tud. Uralkodása idején bevezeti a rendszeres tandíjfizetést, melynek összege évi 12 Ft. II. József németesítő rendeletei szerencsére nem sokáig voltak érvényben, 1790-ben bekövetkezett halálával megszűntek. A tandíj bevezetése után az iskola tanulóinak száma jelentős mértékben megcsappant, a létszám 100 fő alá esett. Sok szegény sorsú, ún. koldus-diákon kívül jelentős számú szegény nemesfiú is elesett a magasabb szintű művelődés lehetőségétől. 1806-ban kiadják a II. Ratio Educationist, amelynek értelmében a latin nyelv óraszámát felemelik. A napóleoni háborúk időszakában a katonai átvonulások e területen egyre gyakoribbak, több tanuló elhagyja az iskolát. Például 1805 novemberében mindössze 30 tanuló iratkozott be, de a háborús idők miatt a tanév megnyitásán csak 21 tanuló jelent meg. Amikor 1809. augusztus 22-én a király Napóleon seregei elől Tatára költözött, magával hozta egész udvarát. A 56
