Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Keller György (Tata): A tatai gimnázium története

A TATAI GIMNÁZIUM TÖRTÉNETE Keller György (Tata) Tisztelt Hallgatóim! Kedves Kollégák! Örömmel teszek eleget a felkérésnek, hogy a 229 éve működő tatai gimnázium történetét ismertethetem, amelyben 41 éve mint tanár magam is tevékenykedem. Egyben elnézésüket is kérem, hogy e szükreszabott időn belül csak vázlatosan tudom feladatomat teljesíteni. Előadásomban a történetiség vezérfonala mentén kívánom bemutatni iskolánk történetét az iskola alapításától napjainkig. Az iskola alapítólevelét 1765. január 1. keltezéssel írták alá. Alapításának kezdeményezője a város akkori földesura Eszterházy Miklós volt, a gyakorlati megvalósítás azonban már utóda, Ferenc nevéhez fűződik, aki felvette a kapcsolatot a Kegyestanítórend akkori főnökével, Tapolcsányi Gergely rendfőnökkel. Eszterházy Ferenc átadta a tanítórendnek a kamalduli szerzetesek akkor már nem használt gazdasági épületeit. A területen levő csűrt részben lebontják, helyén megfelelő teherbírású falak építésével megépül a gimnázium épülete. Az épületben négy tantermet alakítanak ki. A többi gazdasági épületből lakószobákat formálnak. Ebben laknak az iskola tanárai, a rendtársak és a konviktorok. Tanítás az alapítás utáni évtizedekben Az alapítólevélben megállapított tanterv szerint 1765. november 13-án kezdődött meg a tanítás. A hatosztályos gimnáziumhoz előkészítő osztályt szerveztek, illetve később, a hatodik osztály után a tanítást egyéves filozófiai kurzussal egészítették ki. Az előkészítő (elemi) osztályban a tanulókat két csoportra osztották: kezdőkre (minimisták) és haladókra (deklinisták). A kezdők olvasást és szépírást, a haladók névszó- és igeragozást tanultak, továbbá számtanból az összeadást, valllástanból pedig a hiterkölcsöt. A kiegészítő filozófia tanfolyamosokat logiciknak nevezték. Az oktatás középpontját a hit tanítása képezte, a vallástan mellett a legnagyobb hangsúlyt a latin nyelvre fektették, hiszen ez volt az akkori tudományosság alapja és a műveltség megszerzésének a feltétele. A számtan és a szépírás tanítását a köznapi élet szükséglete is megkövetelte. A többi tárgyat, például a magyart, a németet, a természetrajzot, a történelmet, a földrajzot stb. csak a körülményekhez, a tanárok buzgóságához, a tanulók igényeihez és szorgalmához képest, kisebb vagy nagyobb terjedelemben tanították. Az első és második osztályban latin mondattant tanítottak. Phaedrus meséit és Cicero epistoláit fordították magyarra és németre. Történelemből tanultak az asszírokról és a perzsákról. Számtanból az összeadás, a kivonás, továbbá a szorzás és az osztás. írásból latin, magyar és német kalligráfia és ortográfia képezte az anyagot. Vallástanból hit, ima és ifjúkori vétkek magyarázata, Krisztus élete, valamint a Bírák és a Királyok könyvéből vett tanulságok alkották az anyagot. 55