Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Előadások - Dr. Mészáros István: Komárom-Esztergom megye iskoláinak évszázadai

nemzetiség számára biztosította — továbbra is — az anyanyelvükön való tanítás lehetőségét és jogát, sok ilyen nyelvű népiskolai tankönyv jelent meg. Mindezzel nem állt ellentétben, hogy a hivatalos állami és megyei szervek szorgalmazták, hogy a nemzetiségi anyanyelvű lakosok közül minél többen tanuljanak meg magyarul, a magyar nyelv közöttük való terjesztése céljából mozgalmat is szerveztek. Ez azonban nem járt különösen kiemelkedő eredménnyel. 1910-ben például Esztergom vármegyében a nemzetiségi lakosoknak csupán 44%-a beszélte a magyar nyelvet, 56%-a nem! A dualizmus időszakának fellendült — a polgárosodás irányát kitűző — társadalmi mozgásainak következtében számos új oktatási-nevelési intézmény kezdte meg működését az országban, régiónkban is. Korábbi előzmények után újabb erőre kapott Esztergom és Komárom vármegyében is az óvodák megszervezése, elsősorban a városokban és a nagyobb településeken. Esztergomban 1892—1917 között katolikus óvónőképző intézet működött (folyt a képzés az egykori érseki mesterképzőben azaz tanítóképzőben is). A dualizmus alkotása volt a felső leányiskola (ez — nevével ellentétben — nem volt "felső" iskola, hanem 10—16 éves korú leányok iskolája). Komáromban és Esztergomban volt ilyen intézmény. Az alsóbb társadalmi rétegek számára fontos képzési hely volt az újonnan szervezett polgári iskola 10—14 éves korú fiúk és lányok számára, praktikus "polgári" tananyaggal. Komáromban, Esztergomban, Tó városon volt ebben az időben polgári iskola. A komáromi állami polgári leányiskola igazgatónője 1892—1897 között Geöcze Sarolra, a századforduló körüli évtizedek neves pedagógiai írója, a leánynevelés kiváló szakértője volt. Az ismétlő iskolák falusi változatában — mint szó volt róla — a 12—15 éves fiúk és lányok számára mezőgazdasági, háztartási jellegű ismereteket oktattak a téli időszakban. Az itt alkalmazott tanítók továbbképzése céljából szervezték a "gazdasági tanítóképző"-X (ahol tehát tanítók továbbképzése folyt mezőgazdasági ismeretek oktatására); ilyen működött Komáromban. Ugyancsak Komáromban létesült egy földmíves iskola (másutt az országban több volt ilyen) a népiskola hat osztályát elvégzett parasztfiatalok számára. De szerveztek erdészeti szakiskolát Esztergomban, tejkezelőképzést Kisbéren. 1872-ben, majd 1884-ben jelent meg rendelkezés a tanonciskolákról. Ezek szerint a városok és községek feladata megszervezésük és fenntartásuk. Ennek nyomán Komáromban, Esztergomban, Tatán és más nagyobb településeken megindult a tanoncoktatás, amelynek keretében a leendő iparosokat képezték. Mint összegező képet, érdemes a dualizmus korszakának végén felidézni a régió legnagyobb városának, Komáromnak iskolaügyi helyzetét a Trianon előtti utolsó népszámlálás alapján. 27