Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Előadások - Dr. Mészáros István: Komárom-Esztergom megye iskoláinak évszázadai
A régiónk területén lévő középiskolák közül csak az esztergomi bencés gimnázium főgimnáziummá alakításának költségeit tudta vállalni a fenntartó, a bencés rend: 1852-től az iskola mint bencés főgimnázium folytatta életét (egészen 1948-ig). A komáromi bencés gimnázium mint algimnázium működött tovább, 1907től vált főgimnáziummá, az 1910/11-i tanév végén tartották az első érettségit. A piarista rend sem tudta vállalni tatai gimnáziumának átalakítási költségeit, ezért ez is algimnáziumként fogadta a következő években tanulóit. 1910ben kezdődött a főgimnáziumi osztályok kiépítése, az első érettségi 1913/14 végén zajlott le. A komáromi református középiskola korábbi időszakában többször okozott bonyodalmat a pápai kollégiummal folyó vetélkedés: a református egyházi vezetők inkább a pápai intézményt akarták a régió központi iskolájává fejleszteni, nem a komáromit. E vetélkedés áldozata lett az Entwurf után a komáromi református iskola, amely 1850-ben befejezte működését: sem algimnáziummá alakítását, sem főgimnáziummá fejlesztését nem vállalták a református egyházi elöljárók, inkább a pápai intézményükre összpontosították anyagi erőiket. A "Musis positum" feliratú épületben ettől kezdve a református elemi népiskola kapott otthon, majd 1869-ben átadták a városi elemi népiskola céljaira. De az Entwurf nyomán egy új iskolatípus is megjelent a régióban: Esztergomban 1857-ben megnyílt a reáliskola, a város szervezésében és fenntartásában. Szent Istvántól kezdve ezen a területen és az egész országban — kizárólag egyházi fenntartású iskolák léteztek, az állam vagy a helyi önkormányzat eddig még nem érezte feladatának saját szervezésű és saját fenntartású iskolák működtetését, erre anyagi erők mozgósítását. Nyolc és fél évszázados kizárólagos egyházi iskolázás után hazánkban az 1850-es években jelentek meg az első állami, illetve helyi önkormányzati fenntartású iskolák. Esztergomban tehát 1857-ben kezdte működését a város által alapított és fenntartott háromosztályos reáliskola. 1873-ban indult a IV. osztálya. 1907— 1910 között főreáliskolává fejlesztették, tehát nyolc osztályossá vált, az első érettségi 1910/11 végén történt. 1922-ben felvette a Szent Imre Reáliskola nevet. 1935-től gimnázium, mindvégig a város fenntartásában. A középkori Esztergom "nagyfényű" felsőoktatási intézménye — amelynek tekintélye és színvonala vetekedett külföldi egyetemek bölcsészkaraival — a törökök támadása következtében elpusztult. Az érsekség Nagyszombatba telepedett át, ott szervezte újjá papképző akadémiáját, főiskoláját, majd 1635-ben egyetemmé formálta azt. 25
