Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 13. - Simon Tibor (Esztergom): Fél évszázad a műszaki oktatásban. A Bottyán János Műszaki Középiskola története

így jött létre a hányatott sorsú és folyamatosan át- meg átszerveződő, korábbi bencés rendi Szent István Gimnázium

4 keretein belül és épületében 1950 szeptemberében az ipari gimnázium szerszámgépgyártó tagozata, a későbbi 9. sz. Általános Gépipari Technikum. Az első tanévben 3 tanulócsoport indult, 123 tanulóval. Annak érdekében, hogy az új iskolatípust az átalakuló oktatásszerkezetben megfelelően el tudjuk helyezni, az életre hívó másik oldalt, a dinamikusan fejlődő gazdaság, a mennyiségében és minőségében átalakuló ipari szerkezet szakemberszükségletét is érzékelnünk kell. Ennek érdekében — néhány vázlatos gondolat erejéig — Esztergom gazdasági életének átalakulását is érintenünk kell. A gyors fejlődés eredményeként "az egykori kisipari jellegű és beállítottságú, manufaktúrás fejlettségű városból egy saját — országos vonatkozásban is fontos — ipari bázissal rendelkező város lett."

5 Elsősorban a szerszámgépgyártás és a műszeriparra támaszkodva egyre erőteljesebb, és átalakítja a város társadalmi berendezkedését, gazdasági jellegét, a lakosság mentalitását, sőt hatással van szellemiségére is. A gazdasági átalakulás első évtizedeinek két szakasza van: a háború után az útkeresés és a lassú fejlődés időszaka kb. az 1950-es évek végéig, két kiemelkedő üzemmel, a 4-500 főt foglalkoztató Sportárutermelő Vállalattal és a 240-250 főt foglalkoztató Esztergomi Szerszámgépgyárral. Majd a második szakasz: az 1960és 70-es évek dinamikus fejlődése, amely során a város jellegzetes ipari arculata kialakult, a munkáslétszám a többszörösére emelkedett. A szerszámgépgyár utódaként létrejön 1963-ban a SZIM Esztergomi Marógépgyára, melynek a 70-es évek közepére már több, mint ezer dolgozója van. A Sportárutermelő Vállalatból kinő a város legnagyobb ipari objektuma, a Labor Műszeripari Művek (munkáslétszáma ekkor már 3 ezer körüli), megkezdi működését az EMG Esztergomi Gyáregysége (Relé) 800 fő körüli létszámmal, a Granvisus Látszerészeti Eszközök Gyára kb. 350 fővel, a MOFÉM Esztergomi Gyáregysége 350 fővel és a Finommechanikai Vállalat 4. sz. Gyára (korábban Pestvidéki Gépgyár) kb. 250-es munkáslétszámmal. A robbanászerű mennyiségi változás egyértelmű, hiszen jó két évtized alatt az ipari nagyüzemekben dolgozók létszáma 700-750 főről kb. 6 ezerre, majdnem tízszeresére emelkedett. E tény az új minőségi struktúrával összefonódva jól érzékelteti a szakemberszükségletet — főként a középkáder, hiszen ilyen irányú szakképzés eddig nem volt — robbanásszerű növekedését és egyben szakmai irányát is. Ezt szolgálják és ebből táplálkoznak az újtípusú iskolák, közöttük gépipari technikumunk is. Nem kis mértékben ebben rejlik fejlődésük lehetősége és gyakran hullámvölgyük alapvető oka is, mint a gépipari technikum esetében a gyors indulás utáni megtorpanás, majd a műszeripari jelleg vállalásával a mai napig legmagasabb ívű — mind létszámban, mint tartalomban — felemelkedés is. Az induláskor, a volt bencés gimnázium épületében a két iskolatípus közös szakmai és gazdasági vezetéssel működött, igazgatója dr. Szabó Lajos volt. A háborús károk miatt erősen megrongálódott épületben csak nagy nehézségek árán 206