Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Előadások - Dr. Mészáros István: Komárom-Esztergom megye iskoláinak évszázadai

jelzi az a tény, hogy 1526-ban több mint ezer rénes aranyforint volt a kollégium pénztárládájában. 1397-ben "canonica visitatio" vagyis az egyházi elöljárók felügyeleti látogatása zajlott le Esztergomban, s a jegyzőkönyvben fontos részleteket jegyeztek fel a káptalani iskoláról, annak vezető tanáráról, a nagydiák-segédtanítókról, valamint az ugyancsak fontos pedagógiai szerepet betöltő énektanárról. A diákok — tanáraik vezetésével — fontos szerepet játszottak a székesegyházban folyó szertartásokban, nevelődésük fontos közege volt ez is. A liturgia keretében felolvasott bibliai szövegek, az elhangzó beszédek, a gregorián, illetve a többszólamú ének, a liturgia dramatikus vonatkozásai, az öltözetek, a dekorációk, a fényhatások, az ünnepek sajátos hangulata — nem elhanyagolható mindezek együttes személyiségformáló, meggyőződést elmélyítő hatása a résztvevőkre, a gyermek- és fiatalemberkorú kis- és nagydiákokra. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az esztergomi Szent-Adalbertszékesegyház a középkori magyar művészet európai rangú építészeti alkotása volt. A 14—15—16. századi káptalani iskola növendékei naponta átlépték pompázatos díszkapujának, a Porta Speciosá-nak küszöbét, naponta gyönyörködhettek annak magyar témájú márvány intarziás színes képsorozataiban, naponta olvashatták ékes latin irodalmi stílusban megszövegezett feliratait. Ez volt a megkoronázó nagybetűs felirat: "Kétséges, jámbor elmét, tiszteletet Istennek és szabadságot a hazának!"— akár a káptalani iskola jelmondata, oktatási-nevelési programjának összefoglalása is lehetett. S a belül ugyancsak gyönyörű székesegyházban ekkor még ritka hangszer: orgona is állt már ezekben a századokban; hangjainak érzelmi hatásai ugyancsak kiemelték a hétköznapokból a liturgikus szertartások résztvevőit. Az esztergomi káptalani iskolában tehát — az 1397-i vizitáció jegyzőkönyve szerint, nyilván korábban is, később is, egészen a Mohácsot követő évtizedig — a vezető tanár a tudományokat, az énektanár pedig a művészeteket ismertette meg a bentlakó és bejáró kisdiákokkal-nagydiákokkal, az oktatás-nevelés harmonikus, életszerű egységében. Az esztergomi káptalani iskola a középkori európai három tagozatos iskolaszerkezetet követte: egyetlen nagy intézményébe jártak az ábécét elsajátító gyerekek, a középső, főleg latin nyelvtudományt és a hozzátartozó ismereteket tanuló diákcsoportok, valamint a bölcselettel alapozott teológiában elmélyülő nagydiákok. Ez utóbbiak közül kerültek ki a preceptorok, vagyis a kisdiákokat olvasásra-írásra tanító teológus nagydiákok. A 15. századból tucatnyi iskolai jegyzet maradt ránk, amelyeket az esztergomi káptalani iskolában oktató tanárok, illetve tanulók jegyeztek le. Jelentős részük természettudományi témájú, főként a komputusz matematikai-geometriaicsillagászati anyagát részletezik. Számos jegyzet élén olvasható: a tananyag oktatása "in lectorio scholae Strigoniensis" vagyis az esztergomi iskola 15