Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 13. - Gerencsér Jánosné (Dorog): Huszonöt év a dorogi gimnáziumban

megye meglehetősen kedvezőtlen óvónői ellátottságát kívánta javítani (ebben az időszakban több mint száz képesítés nélkülit alkalmaztak). A beindított szakközépiskolai óvónőképzés számos feladattal terhelte meg az amúgy is "fiatal" intézményünket, a gyakorlati célra kijelölt óvoda (Zrínyi és Petőfi Óvoda) vezetőjét, valamint mindkét nevelőtestületet. A gyakorló óvoda sem óvónői ellátottságát, sem felszereltségét tekintve nem felelt meg a középfokú képzés elvárásainak. Az óvodai testületben munkaerő-átcsoportosításokkal biztosították a szükséges személyi, minőségi feltételeket, a tárgyi feltételeket pedig megyei segítséggel s a gimnáziumi vezetés nyújtotta rendszeres és folyamatos — központilag biztosított — anyagi támogatással teremtettük meg. A gyakorlati képzést az Oktatási Minisztérium által kibocsájtott ajánlás alapján szervezte az óvoda nem kevés gonddal, problémával küszködve, ami a szakközépiskolai képzés újdonságaiból, a tapasztalatok hiányából fakadt. Nehezítette a munkát, hogy az iskola tantestülete kezdetben nélkülözte az óvodához értő tanárokat (módszertan, pedagógia, pszichológia). A képzésben fordulópontot jelentett Székely Zoltán és Pető Piroska — pedagógia-matematika szakos tanárok alkalmazása. Székely Zoltán az óvónőképzésben igen nagy gyakorlattal és tapasztalattal rendelkezett. A gyakorlatok szervezését, irányítását is ő vette át. Az óvoda vezetőjével Szajlai Bélánéval és a nevelőtestületével tartalmas munkakapcsolatot alakított ki. Együttműködésük eredménye lett az igénnyel és felelősséggel szervezett gyakorlati képzés az iskolából kellő gyakorlattal kikerült tanulóink többségének ma már felsőfokú végzettsége van és megbecsült dolgozói a megye óvodáinak. Több év létszámadatait tekintve nyilvánvaló, hogy az óvónői szakközépiskola vonzóbb, kedveltebb volt, melynek osztálylétszáma átlagban 32—36 között mozgott, míg a gimnáziumban 25—28 fős osztályokkal lehetett csak számolni. Beiskolázás tekintetében az óvónői szakközépiskola néha mentsvára volt a gimnáziumnak. Az 1979/80-as tanévtől kezdve fokozatosan megszűnik az óvónőképzés, miután betöltötte küldetését. Sikeres éveket mondhattunk magunknak 1972-től 1982-ig, amikor a német nyelvi tagozat és az óvónőképző szakközépiskola működött. Az 1979/80-as tanévben került bevezetésre a gimnáziumban az új nevelésioktatási terv, a meghatározott feladatokon túl fel kellett készülni az új gimnáziumi oktatási rendszer — 1981-től a fakultatív oktatás — bevezetésére, az új tantervek ill. alapelvek megkívánta követelményrendszer megismerésére, az azok szellemében való munkálkodásra, a mindennapi nevelő-oktató munka. Ezzel egyidejűleg a középfokú óvónőképzés és a német nyelvű tagozat fokozatos megszüntetése és helyébe az évfolyamonkénti 3 osztályos gimnázium kiépítése is megtörtént. (1981/82. tanév) A személyi feltételek tekintetében számottevő változásra került sor. Szükségszerű volt az óvónőképzés szakembergárdájának távozása, 2 pedagógus (dr. Komáromi Szilveszter, és Bakos Gertrúd) nyugdíjba ment, a más intézményben 185