Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 13. - Gerencsér Jánosné (Dorog): Huszonöt év a dorogi gimnáziumban

össze, akik az iskola jelenéért és jövőjéért felelősséget érző, lelkiismeretesen dolgozó, jó közérzetü és munkakedvű nevelőtestületté formálódtak. A technikai dolgozók száma 4 fő teljes (3 takarítói, 1 konyhai) és 1 fő részfoglalkozású fűtő. Az iskolavezetés munkáját 1 fő gazdaságvezető segítette. Bizonyos körülmények az indulástól meghatározták ill. befolyásolták fel­adatainkat. Nem téveszthettük szem elől soha azokat a sajátos körülményeket, ame­lyeknek hatása (Esztergom közelsége, múltja, vonzása, Dorog és közvetlen kör­nyékének demográfiai térképe, társadalmi rétegződése stb.) tartósan befolyásolta az iskola jelenét és jövőjét: — Tanulóink döntő többsége fizikai dolgozók gyermeke, 60-80 %. Nemcsak az oktatómunkát kellett intenzívebbé tenni, ha eredményt akartunk elérni, de kulturálódásra, színház-kiállítás-múzeum látogatásra is nagyobb gondot kellett fordítanunk. — Rendkívül alacsony a fiú tanulók száma. — A bejáró tanulók aránya szintén 60—80 %. Beiskolázási körzetként a Dorogot övező kisebb települések, ill. a helyi általános iskolák jöhetnek számításba, amely szélsőséges neveltségi és tudásszintbeli különbségekkel jár együtt. — Az értelmiségi származású tanulóink szinte kivétel nélkül az elsőgenerációs értelmiségiek kategóriájából kerül ki. Az oktató-nevelő munkánk néhány jellemző mása, a fent említett ka­rakterisztikumokból egyértelműen következik, hogy a nevelőtestület e sajátos­ságok ismeretében minden tőle telhetőt megtett, és tesz, hogy iskolánk fennállása óta minél eredményesebben tudja betölteni kettős funkcióját: tanítványaink sikeres felkészítését a felsőfokú tanulmányokra, valamint azoknak a tanítvá­nyainknak hatékony formálását, nevelését, akiknek a továbbtanuláshoz sem esélyük, sem lehetőségük nincs, és nagyobb intellektust kívánó munkakörök be­töltésére készülnek. Fontos feladatunknak tartjuk az oktatási feladatok ellátása mellett azt is, hogy a fizikai munka megbecsülésére, az esztétikai értékek felismerésére, és az egészséges testkultúra kialakítására is neveljük tanítványainkat. A fizikai munka megszerettetése volt a célja a kezdetben 5+l-es politech­nikai oktatásnak. A gyakorlati foglalkozásnak két munkanemét oktattuk: a mű­szaki rajzot és a szabás-varrást, melyet külső óraadóval tudtunk megoldani. Az 1971/72. tanévben a német nyelv tanításával kapcsolatosan új helyzet állt elő. Szakosított tantervű osztály kezdte meg működését, a szükséges tárgyi és személyi feltételek lényegében biztosítottak voltak. Ekkor még nem működtünk teljes kapacitással (2 első, 2 második, 2 harmadik, és 1 negyedik osztály). Az 1972/73-as tanévben ismét változás előtt állt iskolánk (létrejötte óta immár másodszor). Beindult az óvónőképzés, mely elsősorban a környék és a 184

Next

/
Thumbnails
Contents