Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 13. - Bánomyné Kovács Ildikó (Esztergom): Az esztergomi nőnevelés egyik fontos állomása, a város leánygimnáziuma
Ezekben az években a megélhetési nehézségek fokozódása tette szükségessé, hogy a lányifjúság is nagyobb mértékben részesüljön közép- és felsőfokú oktatásban, ezzel is növelve az elhelyezkedési lehetőségeket. A gimnázium létesítését Benkő Mater Szeréna, a nővérek főnöknője javasolta, és a terv megértésre talált Dr. Serédi Jusztinián bíborosnál, aki a kérelmet pártfogásába vette és gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter elé terjesztette. 1930. szeptember l-jén, a Magyar Sión tövében nyílt meg a lánygimnázium, mely intézményt Árpádházi Boldog Margit pártfogásába ajánlották, "akiknek az imádság, munka, kötelességteljesítés és felebaráti szeretet, nemeslelkűség és egyszerűség jellemezték földi életét."" Az ő szellemében nevelték a gimnazista lányokat. Az első tanévet 7 főből álló tantestület és 49 lánytanuló kezdte el. 12 tanuló volt belnövendék, vagyis az internátus lakója. Az 1934/35-ös tanévben nyílt meg az 5. osztály. Ekkor már 189 volt a tanulói létszám, őket 11 főhivatású és 3 óraadó tanár oktatta és nevelte. 4 1938-ra fejlődött a lánygimnázium 8 osztályossá. 261-en jártak ekkor már ide, közülük 105-en laktak az internátusban. A szatmári irgalmasnővérek internátusáról szükséges néhány szót ejteni: igen szigorú volt benne a fegyelem. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért híres volt az egész országban. Hivatott volt arra, hogy pótolja a vidéki tanulók számára az otthont, és átsegítse növendékeit a vallásos környezetben a pubertás korának ezer veszélyén, és biztosítsa számukra a feltételeket a sikeres tanulmányi előmenetelükhöz. A nevelési eszményeket, a hazaszeretetet Szent Erzsébet alakjával mélyítették el a lányokban. Hozzá hasonló, szerető hitveseket, gondos anyákat, szociális és karitatív szívű nőket akartak a tanulmányaik befejezése után útjukra küldeni. S az internátus bensősége és derűje jó útravalóul szolgált! 5 Pontosan kidolgozott nevelési irányelveket tartottak szem előtt. Különösen meg kellett szívlelni a rend következő kéréseit: 1. A szülők csak a hónap első vasárnapján látogathatták gyermekeiket. A fogadó vasárnapon kívül nem, a hónap 2. vasárnapján pedig semmilyen körülmények között szülő nem jöhetett. 2. Fél 10-től délután 5 óráig vihették ki — de csak a szülők — a városba a lányokat. 3. A hálótermekbe a szülők csak a szeptemberi érkezéskor, és a júniusi távozáskor léphettek. 4. A növendékek naponta hallgattak szentmisét. 5. Fél öttől fél hétig és a felsősöknek még fél nyolc-fél kilencig is komoly tanulási időt írtak elő. 6. A levelezést csak a szülőkkel és a közeli rokonokkal engedélyezték. 7. Napközben az ebédlőben, hálóhelyiségekben, a folyosókon, a zongorahelyiségekben céltalanul tartózkodni tilos volt. 8. Egyszerű, természetes, göndörítés nélküli hajat kívántak a növendékektől. A 30-as évekből való a következő pár sor: 178
