Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 13. - Dr. Csicsay Alajos (Párkány): A párkányi iskolák története és mai helyzete
Párkányban 90 férőhellyel, de már 1991-ben a "gondozottak" száma ötven alá süllyedt, s az igény egyre kisebb. Mint már említettem, 1938 után épült az első óvoda, melyben Venesz Margit óvónő tevékenykedett. A háború befejezése után 1950-ig nem nyílhatott magyar óvoda Párkányban. 1945 januárjában került a városba Zahovay Katalin azzal a megbízatással, hogy szervezze meg az óvoda megnyitását. Erre az említett év májusában került sor. Az egyetlen csoportba 86 kisgyermek került, így az igazgatónő lehetőséget kapott, hogy két szakképesítés nélküli nevelőnőt — úgynevezett dadát — alkalmazzon. E különösen nagy érdeklődés abból is fakadt, hogy Zahovayné jól beszélt magyarul, így a magyar ajkú gyermekekkel is tudott kommunikálni. Ezért viszont a hivatalok elmarasztalták őt és rövidesen át is helyezték Érsekújvárba az akkori járási tanfelügyelőségre. (Párkányban a járási nemzeti bizottságon később alakult meg az iskolaügyi osztály.) így nemcsak Párkányban, hanem a járás más településein is ő szervezte meg az első óvodákat. Alig egy esztendő múltán ismét a párkányi óvodát igazgatta. Neki jutott hát osztályrészül az első magyar óvodai csoport létrehozása, melynek első óvónője Gyarmatiné Kabók Gabriella lett. Az 1950-60-as években három önálló óvoda működött Párkányban: egy Nánán, egy a vasútállomásnál és egy a már említett Zahovayné által szervezett Szabadság-téri óvoda, abban az épületben, melyben a háború alatt magyar óvoda volt. Az első önálló magyar óvoda viszont csak 1968-ban nyílt meg Dorna Katalin vezetésével, a magyar alapiskola műhelynek szánt melléképületében. Ma is ott van, s 23 éven át ez volt az egyetlen tisztán magyar óvoda Párkányban. Az évek folyamán, ahogy a város lakossága gyarapodott, az óvodák száma is több lett. Nánát és Ebedet a városhoz csatolták, így a 80-as évek végére Párkány lakóinak száma megközelítette a 15.000-et. Mivel 1991-ben Nana mint település önállósult, a lakosság száma 13.320-ra csökkent. A legutóbbi népszámlálás (1991) alapján szlovák nemzetiségűnek vallotta magát 3272 személy, magyarnak 9830 és egyéb nemzetiséghez tartozónak 217. Megjegyezném, hogy 1953-ban a város lakossága mintegy 5 000 főt számlált. Az 1961/62-es tanévtől kezdve két kilencéves alapiskola (1 szlovák és 1 magyar tanítási nyelvű) működött Párkányban, valamint egy általános műveltséget nyújtó, közös igazgatóság alá tartozó (szlovák és magyar tagozatú), érettségivel végződő középiskola (Stredná vseobecnovzdelávacia skola — SVS), melynek igazgatója Jozef Holecek, igazgatóhelyettese Péter László volt. Az alapiskolák igazgatói ebben az időben Marta Straková és Bitter Károly voltak. Az általános műveltséget nyújtó középiskolához tartozott három felnőtteket oktató osztály is (érettségire előkészítő tanfolyamok). Ezekből egy magyar nyelvű és két szlovák nyelvű volt, amelyből az egyik osztályt katonák számára hozták létre. Volt az iskolának két úgynevezett felépítményi osztálya is (érettségi utáni szakképzés vegyészeti irányzattal, valamint egy elektrotechnikai irányzatú osztálya) az érsekújvári szakközépiskola részeként. Ekkor az állandó tantestületi tagokon, szaktanárokon kívül külső munkatársként mérnökök is oktattak az 157
