Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 13. - Dr. Csicsay Alajos (Párkány): A párkányi iskolák története és mai helyzete

zetésével. A tanítónők Zingor Magda és Benő Anna voltak. Alakult továbbá egy háromévfolyamos egytanerős polgári iskola, melynek tanára Reichel Jánosné volt. A nemzeti iskola tanulóinak száma ekkor 150, a polgári iskoláé pedig 60 volt. 1951. február l-jén a polgári iskolában kezdett tanítani Brigan Dezső, az iskola későbbi igazgatója és szeptember l-jén kapott állást ugyanebben az iskolában Brigan Dezsőné is. A két iskolatípus 1953-ig létezett. Ekkor egy oktatásügyi reform következtében 3 iskolatípusból (nemzeti-, polgári iskola és gimnázium) létrehozták a tizenegyéves iskolákat. A magyar iskolába járó gyermekek száma az 1953/54-es tanévben Párkányban 419-re emelkedett. A tizenegyéves iskolák hármas tagolódása a következőképpen alakult: alsó tagozat 1-5. évfolyam, felső tagozat 6-8. évfolyam. Ez záróvizsgával fejeződött be, majd szétágazott. A 9-11. évfolyamokban azok a tanulók maradtak, akik az általános műveltség megszerzése után érettségiztek. Ez az iskolatípus hivatott arra, hogy felkészítse a tanulókat a felsőfokú oktatási intézményekben való továbbtanulásra. A 8. osztály befejezése után jelentkezhettek a tanulók szakmunkásképzőkbe, mezőgazdasági szaktanintézetbe, négyéves — érettségivel végződő — technikumokba vagy szakközépiskolákba. E kategóriába tartoztak akkor az óvónő- és tanítóképző iskolák is. Mivel az 50-es években a nemzetiségi iskoláknak szakképzett pedagusokra volt szükségük, a Párkányi Magyar Tanítási Nyelvű Tizenegyéves Iskolában is nyílt a Pozsonyi Tanítóképzőnek egy kihelyezett kétéves esti tagozata. Számos környékbeli iskola tanítói itt szerezték meg a szakképesítést. Az 1953/54-es tanévtől kezdve az 1960-as újabb iskolareformig Párkánynak két tizenegyéves iskolája volt. Egy szlovák, melynek élén Anna Kacerová igazgatónő állt, és egy magyar tanítási nyelvű, melynek igazgatója dr. Bencik Jenő volt. Érdemes megemlíteni, hogy 1960-as területi átszervezésig Párkány járási székhely volt, így itt működött a tanfelügyelőség is, illetve a járási nemzeti bizottság iskolaügyi és kulturális osztálya, melynek vezetője Bitter Károly pedagógus, tanfelügyelője Varga Béla (később a Csemadok KB főtitkára), a kulturális munka szakfelügyelője pedig Juraj Tobakos volt. Az 1960. december 15-én jóváhagyott törvény alapján az iskolarendszert — sajnos nem először és nem utoljára — átszervezték. A tankötelezettséget nyolc évről kilencre emelték fel (6-15 éves korig). Létrehozták a legháládatlanabb iskoláskor előtti nevelőintézményt, a bölcsődét, s az óvodai nevelést háromtól hat éves korig határozták meg. Bölcsőde Párkányban már 1957-ben létezett és 20 gyermek befogadására volt alkalmas. Számuk a városban 1985-ig ötre emelkedett, befogadóképességük 190 volt. A gyermekeket egészségügyi nővérek gondozzák. Az 1989 őszén lezajlott változás a bölcsődéket egyszeriben leépítette. Ma mindössze 3 bölcsőde van 156