Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 13. - Dr. Csicsay Alajos (Párkány): A párkányi iskolák története és mai helyzete

száma Párkányban akkor 186 és 91 a 13-15 év közöttieké. Ezekből iskolába jár 155, ismétlőbe pedig 84 gyerek, vagyis összesen 239 gyermekkel foglalkozott két tanító. A főtanítő Szilaveczky István volt, akinek az évi bére, minden juttatásokkal együtt (gabona, fapénz, föld, kert és szénaérték) 509 forint 20 krajcár, valamint ingyen — ma úgy mondanánk szolgálati — lakása volt. Az altanító neve Grubita József, készpénzben kapott fizetése kerek 300 Ft. Mindketten Esztergomban kaptak szakképesítést. A szorgalmi idő, vagyis a tanítás ideje évente 9 hónapig tartott. Az iskola jellege felekezeti, azaz római katolikus, ám tulajdonosa a város. Az épületet 1868-ban emelték, kőfalai voltak, teteje zsindely, s mindössze két tanteremből állt. (Tehát ebbe a két tanterembejárt közel két és félszáz gyerek!) A szerző megemlíti azt is, hogy a szegény tanulókról a város külön gondoskodott. Az 1875. évi ráfordítás 13 Ft 2 krajcár volt. Az iskola felszerelése csak a legszükségesebbekből állt: padok, asztalok, írótábla, fali olvasótábla, Magyarország és Európa térképe, két félgömb, földgömb, természetrajzi és természettani képek, két számológép és métereszközök. Németh Antal azt is feltérképezte a megyében, hogy melyik iskolának mire lett volna szüksége. A párkányiról azt írja, hogy szükségét látták a szemléltető képeknek, tornaszereknek, tanítói könyvtárnak, iskola-alapítványnak, faiskolának, valamint a tankötelezettséget kellett volna megszigorítani. Pedig ha a számadatokat összevetjük, mindössze 10 gyermek nem járt indokolatlanul iskolába. A betegség miatt távolmaradók száma pedig 28 volt. 1875 májusáig működött a városban egy magánjellegű, úgynevezett "zug", azaz mozgó iskola is 36 tanulóval. Hogy mikortól, azt nem tűnteti fel a szerző. Viszont megtudhatjuk tőle, hogy a tanító neve Schwartz Samu volt, s az iskola fenntartása körül valamiféle bonyodalmak merültek fel, amiért a vagyonos izraelita családokat hibáztatja. A kiadvány, melyből az adatok valók, arról is tanúskodik, hogy dr. Németh Antal az 1800-as évek második felében tanfelügyelőként működött, s könyveket írt "Érzelmek és ezek nevelése", valamint "Történelmi Zsebszótár" címen. A két világháború között A párkányi oktatásügyről az 1920-as évekig nincsenek adataink. Annyit tudunk, hogy a város lakóinak száma 1913-ban 3 079. A szlovák alapiskola és a gimnázium egyazon kézzel írt krónikája feltünteti, hogy az ötvenes évek elején használt iskolaépület 1803-ban épült és 1869-ben tatarozták. Valószínű, ugyanarról az épületről van szó, melyet Németh Antal említ meg. A polgári iskolát 1930-ban nyitották meg és a Sobieski (Öreg) utca 405. számú családi házban működött, és az igazgató Severin Pápay volt. Visszaemlékezők szerint az első Csehszlovák Köztársaság ideje alatt Párkányban az oktatásügy a következőképpen alakult. A katolikus hitközösség nyolc-évfolyamos népiskolát tarott fenn hat osztállyal. A tantestület a 30-as években a következő személyekből állt: Bellus 154