Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 13. - Dr. Müllerné dr. Seres Ágota (Esztergom): Az esztergomi tanítóképző elmúlt másfél évszázada különös tekintettel a diákéletre, az önképzőkör működésére a századforduló idején

személyek, városi polgárok és intézmények jóvoltából kaphattak anyagi segítséget —jól kellett tanulniok! A diákok idejének jelentős részét foglalták el a tanórák, valamint az ezekre való felkészülés, amely természetesen mindenki számára kötelező volt. Voltak azonban olyan területek, ahol egyéniségüket kibontakoztathatták és tudásukat fejleszthették. Ezek egyike volt az 1888/89-es tanévben megalakult, kezdetben önkéntes jellegű önképzőkör, amely hosszú évtizedeken keresztül folyamatosan működött. Az alapszabály kimondta, hogy védőszentjéül szt. Alajost tisztelik; céljuk az önképzés biztosítása irodalmi tevékenység, gyakorlati fellépés, szavalás, más dolgozatának megbírálása és komoly művek olvasása segítségével. A kör élén az ún. vezérelnök állt, aki a magyar nyelv és irodalom tanára volt. A szabályzat részletesen tartalmazta a vezérelnök és a tagok jogait, kötelességeit, valamint az önképzőköri könyvtár használatát. Kötelezte a diákokat évente kétszeri szavalásra, s módszertani, vagy más jellegű előadások tartására. A vezérelnököt több jog illette meg, mint a tagokat, mivel a választások során ő jelölte ki a választandók körét. Az önképzőkör demokratikusan működő szervezet volt. A titkos szavazással megválasztott tisztségviselők komolyan végezték munkájukat. A tisztikar a következő tagokból állt: elnök, alelnök, főjegyző (jegyzőkönyvvezető), pénztáros, könyvtáros, több alkönyvtáros, levéltáros és pénztári ellenőrök. A tagdíjat a diákok állapították meg. Különböző bizottságok működtek, így mű- és szavalóbíráló bizottság. Általában hetente tartottak rendes gyűléseket és ritkábban ún. díszgyűléseket, s különféle ügyekben hoztak határozatokat. A jelölés utáni szavazás során választották meg a tisztségviselőket, amely szerephez minden évfolyam hozzájuthatott. A diák elnök általában 4. éves növendék volt. Az elnök a beiktatás után beszédet, mint a jegyzőkönyvekben írták, székfoglaló beszédet mondott. Következzék néhány idézet ezekből: Lendvay Ferenc 1895 szeptemberében háromszoros éljen közepette "az ifjúságot egy kerthez hasonlítja, ugyanakkor lelkesíti szorgalomra és kitartásra".

4 "Az önképzés szükséges minden embernek, annál inkább a tanítónak, akinek az életben oly fontos hivatást kell betöltenie... Azért jöttünk itt össze önképzés céljából, hogy esetleges hibáinkra, melyeket munkálkodásunk közben elkövettünk, társaink jóakaratúlag figyelmeztessenek, hogy ezt elkerülhessük... vezetőnk irányítsa és jó útra tereli azt" — mondta Kovács Ödön 1897. szeptember 23án.

5 Néhány évvel később Zavaros István elnök így szólt társaihoz: "... valamennyire csekély tehetségem engedi, lehető mindent el fogok követni e kör tiszta és nemes céljaiért, hogy némileg viszonozva legyen bizalmatok... a magvető munka legnehezebb... Ne hagyjuk magára a nemzetet, hanem munkálkodjunk annak jólétén az által, hogy fiakat nevelünk neki"

6 Bajnok János elnök 1906-ban az általános és a szakműveltség emelését tartotta fontosnak, majd Jókait idézte: "Magyarországot még egyszer meg kell 147