Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 13. - Dr. Müllerné dr. Seres Ágota (Esztergom): Az esztergomi tanítóképző elmúlt másfél évszázada különös tekintettel a diákéletre, az önképzőkör működésére a századforduló idején

hódítani és a hódítás a tanítókra vár". A szorgalom és a kitartás eléréséhez kiváló eszköz az önképzőkör. "Különösen igazságosságra és összetartásra intelek benneteket, mert az összetartásban rejlik az erő... Egymással kezet szorítva mutassuk meg, mert rajtunk áll, hogy ... a bizalmatlanságot eloszlassuk". Kérte a vezérelnököt, hogy bírálatával segítse őket, mert "a dorgáló igazság tiszteletesebb, mint a dicsérő".

7 Az önképzőkör tagsága érdeklődési körének megfelelően különböző szakosztályokba tömörül, ezek voltak az irodalmi, a retorikai, majd a szociális szakosztály. Ez utóbbi az 1905/06-os tanévben alakult meg a következő céllal: "... mindazt tanulmányozzák és ismerjék meg a szocializmusról, ami a való élettel legszorosabb kapcsolatban van."

8 Ezt a célt már az első években nagy odaadással szolgálták. "Előadások, eszmecserék, vitatkozások, felolvasások egymást érték. Különös tekintettel voltak a tanító szociális teendőire. Ennek kifolyása volt a földmíves ifjak egyesületében a IV. évesek önkéntes szereplése, ahol a szőnyegen lévő dolgokat elég ügyesen fejtették ki".

9 Az önképzőkör 1890 és 1900 között volt kötelező. 1901-ben ezt megszűntették: "...csakis azok választassanak ki, akik alkalmasak az önképzéssel járó kötelesség és cél megvalósításához... ily módon elérjük azt, hogy az időt ne pazaroljuk az arra kénytelenek folytonos fegyelmezésére". E jelentős változás mellett önállóságukat is hangsúlyozták, a szervezet demokratikusabbá vált. A növendékek éltek jogaikkal, s nem engedték ezek csorbítását. Ennek eléggé egyedülálló bizonyítéka volt az 1903-ban bekövetkezett diáksztrájk. Az események alakulása jól jellemezte a tanárok és a diákok egymáshoz fűződő kapcsolatát. 1903 októberében egy csütörtöki napon "...sztrájk ütött ki, a harmadik és a negyedik osztály kivonult a honvéd temetőbe, s ott a porladó hősök sírja felett tett egymásnak fogadalmat, hogy ... míg sérelmeik az általuk kért módon orvoslást nem nyernek, előadásra nem mennek. Sérelmeiket ... írásbeli memorandumban fejezték ki, amit egy 6 tagú küldöttség adott át az ... igazgatónak. A sérelmek az önképzőkör tisztikarának megválasztásából keletkeztek... (a vezérelnök megsértette a szabályzatot). Pénteken a második osztálybeli tanulók... kimondták... a csatlakozást. A tanári értekezlet eredményét szombaton hirdették ki ... a sérelmek orvoslást nyertek". A képző szabályzata azonban tiltotta az önbíráskodást. így a 3. és a 4. osztálynak bocsánatot kell kérnie, esti 6 órán túl kimaradni tilos és mulatságokon való részvételtől eltiltatnak". A következő héten, kedden tanári konferenciát tartottak, "amelyen az ifjúság egyetemesen kérte visszafogadását, alávetve magát minden büntetésnek. A tanári kar pedig teljesen fátylat borít a múltra". Az 1904/05-ös tanévben megújították az alapszabályt, s a tagsági díjat minimumra korlátozták (havi 6 fillér). A belépés továbbra is önkéntes maradt (általában az összes növendék fele, kétharmada volt tagja a körnek). A rendes tagok mellett az első osztályosok pártoló tagként vehettek részt a munkában, s elnök-választó joggal bírtak. 148