Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Szalai Imre (Tatabánya): Kereskedelmi és vendéglátóipari szakképzés Komárom-Esztergom megyében

kedése nincs" és javasolja, hogy más országok példájára fejtsük ki "lassan-lassan józan szisztémáinkat. 1833-ban a Bibancó-féle iskolában már megjelenik a kereskedelmi számtan, miszerint "a számtan a szellem koronája, s amint jótékonyan erősíti a szellemet, éppen úgy nélkülözhetetlen a kereskedőknek". Ettől kezdved önálló tantárgy a kereskedelmi számtan, majd 1873-ban a kereskedelmi számtan mellett párhuzamosan megtaláljuk a politikai számtan oktatását is. Megjelennek a gazdasági tantárgyakat is tanító reálgimnáziumok és gazdasági gimnáziumok. 1930-ban már Schack Béla dr. és Vincze Frigyes dr. "A kereskedelmi oktatásügy fejlődése és mai állapota Magyarországon" jelentett meg szakkönyvet. Ez időre kialakul a szakképzés két szintje, melynek egy általánosan és szakmailag is jól művelő típusát jelentette a felsőkereskedelmi iskolatípus, mely a kor oeconómiai, gazdasági, pénzügyi világának megfelelő, korszerű ismeretanyagot közvetített, míg a praktikum a bolti és vendéglátó munkahelyek gyakorlatára felkészítő típust a tanonciskolák jelentették. Ez utóbbi iskolatípus az általános műveltségi ismeretekből keveset, a szakmaiból valamivel többet adott a tanoncok számára. A tényleges szakmai fogásokat, ismereteket az inasévek alatt nem egyszer a mester vagy a segédek jóindulatától is függő mértékben sajátíthatták el a fiatalok. A túlfoglalkoztatás általános, nem ritkán a lelkitesti megpróbáltatások is. A mesterré válás fontos követelménye volt a segéd számára a több mestertől, nem ritkán külföldről hozott ajánlólevél. Kialakulnak a jó nevű kereskedő és vendéglős családok, dinasztiák. A szakma tudománya apáról-fiúra száll. A nagy tekintélyű az üzletükre, hírükre igényes vállalkozók egyre több figyelmet fordítanak alkalmazottaik, tanoncaik tudására is. Fontossá válik az elhelyezkedésnél, hogy ki melyik mesternél tanulta szakmáját, de a mesterek is igényessé lettek inasaik tudását illetően. 1919-ben megjelenő tanonctörvény javít a tanoncok helyzetén, ezt kiterjesztik a kereskedő tanoncokra is. A Tanácsköztársaság bukása után ugyan e törvény visszavonásra került, de a tanoncok vasárnapi oktatása már megszűnik. A felsőkereskedelmi iskolák a Horthy-korszakban jól prosperálnak, míg a kereskedő tanonciskolák helyzete alig változik az első világháború előttihez képest. Később néhány nagy vállalat pl. Meinl, Corvin Áruház, önálló vállalati oktatást szervez tanoncai számára, gondos kiválasztás után igen színvonalas elméleti és gyakorlati képzéssel. A II. világháborúban a kereskedelmi szakoktatás szervezete személyi és anyagi állománya súlyos veszteséget szenvedett. Az újjáépítés után került sor az iskolai hálózat talpra állítására. A tanonciskolákat államosították, ami az oktatás és nevelés tartalmában is változást jelentett. A kereskedelmi tanoncoktatás szervezetében 1945-1948 között kevés változás ment végbe. Tankönyvek hiányában az oktatás anyagát a pedagógusok által készített jegyzetek tartalmazták. Ebben az időben zajlik a kereskedelem államosítása is. A kereskedelm és vendéglátás alapvető szervezetei az állami kereskedelmi vállalatok és földműves szövetkezetek lettek. Az előző szétaprózottságot nagymértékű centralizálás váltja 137