Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Gyüszi László (Tatabánya): A tatabányai Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola története

zavartalanul folyt. Hiányzás nem fordult elő. Az újonnan alakult nevelőtestület jó kollektívává kovácsolódott." Augusztus 26-án találkozott először a tantestület. Padok, asztalok és székek még nem voltak. Néhány nap alatt kellett a tanítás minimális feltételeit megteremteni. Gazdasági ügyekben az Alsófokú Oktatási Intézmények Gondnokságához tartozott az iskola. Ott közölték, hogy nincs pénz, csak a legszükségesebb tatarozást és átalakítást lehet elvégeztetni. Az épületet csak részben használhatta a közgazdasági technikum, mert az egyik szárnyában a József Attila Általános Iskola konyhája működött, egy másik részben pedig ápolónők lakta. Négy tanterem és egy szűk tanári szoba jutott. A folyosó végén két ajtó áthelyezésével lehetett kialakítani egy kis igazgatói irodát. Egy tantermet és egy gépírótermet az Ady iskola engedett át. Az iskola elhelyezése nem tekinthető szerencsésnek. Eltekintve attól, hogy a szűk hely bővítésére nem sok lehetőség látszott, az erőmű és a brikettgyár szomszédságában a kormos, gázos levegőjű környezetben iskolát alapítani felelőtlenség volt. A művelődésügy megyei vezetői is tudták ezt, s a szükségmegoldást azzal magyarázták, hogy nem találtak más lehetőséget, s hogy eleve rövid időre, ideiglenes megoldásra gondoltak. Egy hivatalos levélben így írtak erről: "Az intézetet az összes lehetőség mérlegelésével az Ady Endre Általános Iskola volt napközi otthonában helyeztük el ideiglenesen, amíg Újvárosban 1965 végére felépítjük az új közgazdasági iskola épületét."

5 A mostoha körülmények dokumentálására számos jegyzőkönyvet idézhetnénk. A tantestületi értekezleteken elhangzott beszámolók újra és újra megállapították, hogy az iskolának nincs megfelelő épülete, a szükségépület középiskola céljára nem alkalmas, szertári felszerelése, könyvtára egészen minimális, az írógépek rosszak, s javításuk is megoldhatatlan. Új írógépet egyáltalán nem kapott az iskola. A vállalatoknál kiselejtezett írógépeket használták. 1967-ben közegészségügyi ellenőrzés volt az iskolában, s a jegyzőkönyvben megállapították, hogy a "padlók pormentesítése csak a két-három hetente végzett súrolással történik, naponta nedvesen seprik ki a termeket. A szellőztetés a szennyezett levegő miatt problémás. A kályhák a padokhoz közel vannak a zsúfoltság miatt. Étkezni két tanteremben a tanítás után lehet. A WC előterét raktározásra is használják. Tornaterem, szertár, előadóterem nincs. A termek többszörösen vannak igénybe véve." A Népi Ellenőrzési Bizottság is vizsgálatot végzett, s a tapasztalatokat így összegezték: "A közgazdasági szakközépiskola helye, épülete gátolja a korszerű oktatás fejlesztését, pedig az iskola fontos társadalmi igényt elégít ki." Nehezítette a munkát, hogy az osztálylétszámok nagyon magasak voltak. 1964-ben a két második osztályban 57, illetve 53 volt a tanulók száma. Kérte az iskola, hogy ezt a két osztályt háromra bonthassa, de a megyei művelődésügyi osztály nem engedélyezte. Tanév végén az igazgató az egész évi munkát értékelve a következő figyelmeztető megállapítást tette: "Hét osztályban tanítottunk, s mindegyik osztályban igen magas az osztálylétszám. Különösen az 50-en felüli 129