Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Gyüszi László (Tatabánya): A tatabányai Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola története

osztálylétszám nehezítette munkánk eredményességét. Fiatal, zömében kezdő tanárokkal ilyen magas létszámú osztályokban főleg a szaktárgyak területén jó eredményt elérni emberfeletti munkát követel. 57-es osztálylétszám mellett heti 2 órás tantárgyat tanítani majdnem komolytalan vállalkozás."

8 A mostoha körülmények, a tárgyi feltételek hiánya és a magas osztálylétszámok mellett nagy mértékben növelte a tanárok terheit a sok túlóra. Előfordult, hogy egy fiatal kezdő tanár heti 54 órában tanított. Ez kivételesen magas óraszám, de az általános volt, hogy a tanárok túlórájának száma megegyezett a kötelező órák számával, így egy tanár két ember munkáját végezte csekély óradíjért. Az első években 12 forint volt az óradíj. Az érvényes rendelkezések szerint a tanárok a kötelező óraszám 50 százalékáig vállahattak túlórát, ezen felül csak a megyei művelődésügyi osztály engedélyével. Az engedélyt természetesen mindig megadták. Az 1965—66-os tanévben az engedélykérelem szerint a legkevesebb túlóra 17 volt, a legtöbb pedig 34. Átlagosan egy tanárra 19 túlóra jutott. Az említett magas óraszámokban természetesen benne foglaltatnak a délutáni és az esti órák is. A későbbiekben a kétéves kiegészítő tagozat növelte még a feladatokat.

9 Az ideiglenesnek szánt szükségépületben két év helyett 15 évig maradt az iskola. Jobb híján ezt az épületet kellett javítani, toldozgatni. Az első toldaléképítkezés 1965 nyarán történt. Két tanterem épült "házilagos kivitelezéssel". A következő év nyarán újabb két tanteremmel és egy szolgálati lakással bővült az iskola. 1966 szeptember végén már mindegyik osztálynak volt tanterme az épületben, csak a gépíróterem hiánya okozott gondot annyival inkább, mert akkor indult az első gép- gyorsíró általános ügyviteli osztály. Lassan bővült az iskola, de a növekvő igényeket nem tudta kielégíteni. A társadalom részéről kezdettől fogva nagy volt az igény mind a nappali, mind az esti és levelező tagozat bővítésére, sőt a tanulószobai létszám növelésére is. Egy 1964-ben készült jelentésből megtudjuk, hogy abban az évben 160 tanuló kérte felvételét, de csak két első osztály indítására volt engedély, lehetőség pedig arra is nagyon szűken. Az igazgató azt kérte, hogy a felvett tanulók száma ne haladja meg a 80 főt, mert az elhelyezésük gondot fog okozni. Azt is kérte, hogy a tanulószobai csoportok számát ötre emeljék, mert az iskolában sok volt a vidékről bejáró tanuló. Általában 25—30 százalék, de volt olyan év, amikor számuk meghaladta a 40 százalékot is. Nemcsak az első években volt nagy a túljelentkezés, hanem később is. 1970-ben 158 jelentkezőből 71-et vettek fel. Ekkor már öt tanulószobai csoport volt, de a jelentkezőkből hat csoportot lehetett volna szervezni. Az 1970-es években általában hat csoportban 180 tanuló kapott ebédet, s vett részt a délutáni tanulószobai foglakozásokon, amelyek két órától fél ötig tartottak. 1988-ban, az iskola alapításának 25. évében 177 tanuló jelentkezett. Ekkor már évfolyamonként három osztály volt, mégis 68 jelentkezőt el kellett utasítani. 1992ben 192 jelentkezőből 88-at utasítottak el. E néhány adat jelzi, hogy három évtizeden keresztül megmaradt az érdeklődés az iskola iránt.

10 130