Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)

Korreferátumok 1994. április 12. - Gyüszi László (Tatabánya): A tatabányai Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola története

megkezdődött a technikumok megszüntetése. 1969-ben már nem nyitottak technikumi osztályt. A törvényben meghirdetett cél a középfokú képzettség kötelező megszerzése és az életre való nevelés. Ez utóbbi jelszó jegyében vezették be a politechnikai képzést, s szovjet mintára az úgynevezett 5+l-es tanítási rendet, amelyről hamarosan bebizonyosodott, hogy a gyakorlatban nem lehet megvalósítani, s hogy csak káros hatása van. Hasonló elképzelések alapján jöttek létre a szakközépiskolák is. Ezek a 60-as években népszerűek lettek, mert a továbbtanulásra jogosító érettségi mellett szakmai képzést is nyújtottak, s ezzel megkönnyítették az elhelyezkedést. Viszont máig megoldatlan probléma ebben az iskolatípusban az általános és szakmai műveltség helyes arányának kialakítása. Az 196l-es törvény gyakorlati megvalósítása közben hamarosan kiderült, hogy a célok nem reálisak. A kormány nem tudja biztosítani az anyagi, technikai feltételeket. Hazánkban még nem voltak meg a feltételei a középfokú oktatás általánossá tételének. A technikumok felszámolása sem a realitások figyelembe vételével történt. Ezután ellentmondó intézkedések zavarták az iskolákban az oktató-nevelő munkát. A tatabányai közgazdasági technikum, illetve szakközépiskola megalakulása, három évtizedes története, folytonos változása illusztrálhatja az itt éppen csak felidézett oktatáspolitikát és változó iskolarendszert. 1963. március 19-én fogadta el a Komárom Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága azt a határozatot, amelyben a komáromi Közgazdasági Technikum Tatabányára kihelyezett tagozatának önálló intézménnyé szervezését javasolta a Művelődésügyi Minisztériumnak.

3 Az új középiskola létrehozását növekvő társadalmi igény sürgette, de a feltételek hiányoztak. 1961-ben szervezték meg az első kihelyezett osztályt, és az Ady Endre Általános Iskola napközi otthonában helyezték el. A tanítást az általános iskolában tanító tanárok vállalták túlórában. A következő tanévben két első osztály indult, s az 1963—64-es tanévben már öt nagy létszámú osztály tanításáról kellett gondoskodni. Komáromban irányítva óraadó tanárokkal ezt már nem lehetett megoldani. 1963-ban a megyei művelődésügyi osztály kérésére a minisztérium engedélyezte az iskola önállósítását. Augusztus végén megalakult az iskola első tantestülete. Az igazgatóval és helyettesével együtt összesen nyolc tanár kezdte meg a munkát a Béke út 8. szám alatt az Ady Endre Általános Iskola melletti elhanyagolt öreg épületben. A tanárok közül négyen pályakezdők voltak, ketten az Árpád Gimnáziumból jöttek, s volt, aki egyetemi végzettséggel évekig általános iskolában tanított. Az igazgató áthelyezése előtt a tatai Eötvös József Gimnáziumot igazgatta. Közgazdasági technikumi gyakorlattal tehát senki nem rendelkezett a tantestület tagjai közül, de a fiatalos lelkesedés, az önbizalom és a hivatástudat erőt adott az embert próbáló feladatokhoz. Az első félévi konferencián a személyi feltételekről az igazgató a következőket mondta: "A politikai gazdaságtan kivételével a tantárgyakat szakos tanárok tanítják. 10 földrajz és 10 németóra tanítását óraadók látják el. A tanítás 128