Somorjai József szerk.: Híres iskolák, neves pedagógusok. Az azonos címmel megrendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia előadásainak anyaga. Tatabánya, Esztergom, 1994. április 12-13. (Tudományos Füzetek 10. Tata, 1994)
Korreferátumok 1994. április 12. - Gyüszi László (Tatabánya): A tatabányai Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola története
A TATABÁNYAI KOSSUTH LAJOS KÖZGAZDASÁGI SZAKKÖZÉPISKOLA TÖRTÉNETE Gyuszi László (Tatabánya) Mielőtt a harmincéves tatabányai Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola történetét ismertetném, úgy gondolom, röviden utalni kell a korszak oktatáspolitikájának és változó iskolarendszerének néhány jellemző vonására, hogy a továbbiakban egy középiskola példájával illusztráljam azt. Tudjuk, hogy a második világháború után bekövetkező változások alapvetően átalakították a magyar iskolarendszert. Az egymást követő reformok összefüggésben voltak a társadalmi és gazdasági változásokkal. Az erőltetett fejlesztési tervek készítői azonban sokszor nem számoltak a lehetőségekkel. Az utópisztikus elképzelések a valóságban eltorzultak vagy meghiúsultak. Kozma Tamás e fejlődési folyamatban két alapvető fordulatot jelöl meg: Az egyik az 1945 és 1948 között megvalósított demokratikus iskolareform, amelynek legfontosabb eredménye a régi uralkodó osztályok művelődési monopóliumának megszüntetése, a paraszt- és munkásszármazású fiatalok tömeges továbbtanulásának biztosítása, s a 8 osztályos általános iskola kiépítése. A második fordulat az 196l-es iskolareformmal kezdődött, amelynek során a legjelentősebb változás a szakközépiskolák kialakulása. Harmadik fordulópontnak tekinthetnénk a rendszerváltás után meginduló folyamatot, de ennek történelmi értékelése még nem lehet a feladatunk. 1 Történelmi jelentőségű változás, hogy a társadalom minden rétege előtt megnyílt a lehetőség a középfokú és felsőfokú továbbtanulásra, s hogy napjainkra lényegében általánossá vált a középiskolai képzés. 1960-ban az általános iskolát végzettek 60 százaléka jelentkezett valamilyen középiskolába. Húsz évvel később ez az arány 86 százalékra növekedett. Az 1950-es évek közepétől kezdett nagyobb mértékben növekedni a középiskolások száma. Egy évtized alatt 120 ezerről 230 ezerre. Ezt a folyamatot az 196l-es reformtörvényhez szokták kötni, de ahogy Kozma Tamás kifejtette "nem a reformtörvény iniciálta a társadalmi magatartás megváltozását, hanem a társadalmi magatartás megváltozása bátorította az oktatási reformtörvény megemelt beiskolázási tervcéljait."A középfokú oktatás tömegméretűvé válása az Egyesült Államokban a 30as években, Franciaországban a 40-es években, Ausztriában az 50-es években ment végbe. E nemzetközi fejlődés útját követi a magyarországi középfokú oktatás általánossá válása is azzal a sajátossággal, hogy nálunk egy szelektív középiskolai rendszer alakult ki. Ennek három alaptípusa: a szakmunkásképző, a szakközépiskola és a gimnázium. Az első szakközépiskola az 1961-62-es tanévben kezdte meg működését. Ebben a tanévben az országban 263 gimnázium, 64 ipari, 41 mezőgazdasági és 56 közgazdasági technikum volt. Az 196l-es reformtörvény bevezetése után a szakközépiskolai hálózat kiépítésével párhuzamosan 127
