Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 27. Korreferátumok - Varga Éva (Somogy megyei Önkormányzat Igazgatósága, Kaposvár): A Somogy megyei Múzeum új- és legújabbkori történeti fotógyűjteménye

késsége a gyűjteménynek továbbá az a képegyüttes, mely a kaposvári Magyar Királyi Törvényszék ajándékaként 1925-ben került az anyagba, mely bűnözőket, rabokat örökít meg. A bilincsbevert rabok műtermi felvételeken láthatóak, s ez már a bűnügyi fotónyilvántartás kezdeteit tanúsítja. Gönczi Ferencnek mint A somogy betyárvilág című könyv szerzőjének ezirányú érdeklődése érthető volt. 1932-ben kerül a gyűjteménybe az a fényképsorozat, mely a XX. század eleji Kaposvárt örökíti meg. Az értékes kollekció Bereczk Sándor ny. városi tanácsosnak, A Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése című, 1925ben megjelent várostörténeti monográfia szerzőjének ajándéka volt. A képeket a már említett Langsfeld Mór készítette a város történetét ismertető könyv számára. A városképek együttesét Gönczi tudatos gyűjtőmunkával egészítette ki. De ajándékként a város legjobb fotográfusainak egy-egy felvételét is megszerezte, így kerülnek be képek Szatmári Bélától, Grábner Gyulától. Ők a fotós szakma helyi kiválóságai voltak, s részben örökítették azt a szakmabeli igényességet, melyet az egykori Langsfeld műhely képviselt. Felvételeik a helyi ipari létesítményeket, vállalatokat, intézményeket, a helyi közélet eseményeit örökítik meg. A Gönczi időszakban kerül a gyűjteménybe két fotóalbum. Az egyik Dr. Vétek György polgármester tízéves polgármesteri jubileuma alkalmából készült 1932ben. (őt egyébként csak Virágos Gyurka néven emlegették a kaposiak a „virágos Kaposvár" - kampányok miatt s a nevét az akkori divat jegyében Kaposváry Györgyre magyarosította 1934-ben.) Az emlékalbum színezett fotográfiái Kaposvár „új létesítményeit" örökítik meg. A középületek mellett a városi tisztviselői kar portréit is tartalmazza. A másik album Nagyné Csorba Mária polgári iskolai igazgatónő hagyatékából kerül a gyűjteménybe 1947-ben, melyet Gönczi mint rokon szerez meg „tíz pengő" értékben. Ma már csak mint viseleti albumot értékelhetjük a zömmel az 1870-es évekből származó vizitkártyákkal és kabinetfotókkal teli veretes kötetet. Gönczi Ferenc 1948-ban, 87 éves korában bekövetkező halálát követően már sajnos nem akadt kutató, aki az album rendezési szempontjait megfejtette volna. Formálódik az újkortörténeti muzeológia Az újabb korszakot a múzeum történetében Takáts Gyula neve fémjelzi, aki 1951-től, több mint két évtizedig állt a múzeum élén. Ebben az időben a megyei múzeumban képviselt valamennyi tudományág számára szolgáló közös fotóleltárkönyvet vezettek. A fotóleltárkönyv tudományág rovata a hagyományos muzeológiai szakágak megnevezésén kívül (régészet, néprajz, művészettörténet) olyan kategóriákat tartalmaz, mint pl. „helytörténet", ,,műemléki", „legújabbkori", „várostörténeti", „irodalomtörténet", ,,múzeumtörténet". Ennek az a magyarázata, hogy bár fontosnak tartották a képek begyűjtését, ám az újkortörténeti muzeológia hiányában számos terület gazdátlanul, lefedetlenül maradt. Ebben hozott gyökeres változást 1960-6l-ben az, amikor Andrássy Antal személyében (az azóta elhunyt történészről van szó, aki később, 1988-ban a Somogy Megyei Levéltár igazgatója lett) olyan szakembert kapott az intézmény, aki úttörő szerepet vállalt abban, hogy Somogyban is kibontakozhasson a történeti muzeológia gyakorlata. 80