Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 27. Korreferátumok - Erdélyi Péter (Tari László Múzeum, Csongrád): Egy csongrádi fényképész, Lőcsey Árpád rendhagyó vállalkozásai
kerüléstől. (8.) Több községből is helytelenítették az albumterv megvalósítását, félve attól, hogy nem a mezőgazdasági kamara állapotát fogja szemléltetni, „hanem csupán egyoldalúan azok birtokait, akiknek esetleg üzleti szempontból érdekében áll." (9.) Ezek az aggodalmak azonban viszonylag gyorsan oldódtak, mert a következő felhívásra már a fényképek elkészítésének ütemezése volt a válasz. Az albumkészítés további kísérő dokumentumai voltak még a kamara gazdasági felméréseinek Lőcsey rendelkezésére bocsátott ívei, amelyek részletezve tartalmazzák a gazdaságokra vonatkozó legfontosabb adatokat, ezért fontos helytörténeti és társadalom-néprajzi forrásként is hasznosíthatók. (10.) Érdekes, hogy ezek az adatok a fényképek megrendelő lapjaira is rákerültek a fotók témáinak rövid leírása mellett. (11.) Viszont hiába maradtak meg a fent említett forrásértékű dokumentumok, alig tudjuk őket hasznosítani a jelzések nélküli üvegnegatívok és fényképek adatainak meghatározásában. Pedig a többszáz - az album számára készített - fénykép pótolhatatlan dokumentuma a Duna-Tisza köze paraszti gazdálkodásának, így készítési helyüknek és idejüknek az azonosítására feltétlenül szükség volna. Visszakanyarodva a mezőgazdasági album további sorsához megállapíthatjuk, hogy az csak részelemeiben valósult meg, hiszen a megrendelések bizonytalansága és Lőcseynek a kamarával való összeütközése lehetetlenné tette kiadását. Ellenben az egyes gazdaságokról készült fényképek megőrizték Lőcsey sajátos látásmódját, aminek lényege: minden legyen a fényképen, ami a gazda munkájának a büszkesége: gépek, kocsik, állatok, háttérben a tanya és szétszórtan a család tagjai, s esetenként a cselédek, napszámosok kellő távolságban tőlük. Noha a beállítások mesterkéltek, mégis valami megható báj lengi be ezeknek a fényképeknek a hangulatát. Győri Lajos, aki a hagyatékot először mérte fel, igen találóan határozta meg a Lőcsey fényképeknek a helyét a korabeli fotográfiai irányzatok között, amikor a képesújságok felsőbb rétegek társadalmi életét bemutató riportfotói és a szociofotósok nyomorúságos életkörülményeket ábrázoló fényképei közé helyezi őket. A képeken megjelenített valóság a középrétegek - a kisgazdák, a kereskedők és üzemtulajdonosok - világa elsősorban azt követelte meg a fényképésztől, hogy dokumentálja gazdasági gyarapodásuk látható eredményeit, valamint, hogy mutassa be azokat az embereket is, akik hozzájárultak munkájukkal e gyarapodáshoz. Ezt a feladatot maradéktalanul meg is oldotta Lőcsey; igaz, távol esve a művészi színvonaltól. (12.) Több megrendelő levél viszont igazolja, így például a szatymazi gróf Klébelsberg Kunó Gazdasági Iskola igazgatójáé, hogy az intézetről készített fényképekkel meg van elégedve. (13.) Ugyanezt a véleményt erősítik azok a Lőcseyhez címzett megrendelések, amelyekben gazdasági tanárok az ország különböző részeiről kérnek szemléltető példányokat tanya és gyümölcsfa fényképeiből. (14.) Tehát a fenti példák is mutatják, jól értékesültek az egyébként albumba alig-alig szerveződő Lőcsey munkák! Külön színfoltot képviselnek Lőcsey 30-as évekbeli munkásságában a gyáriüzemi fényképek, albumok. Közöttük talán a legsikerültebb Varga Mihály szegedi kendergyáráról készített sorozat. A tizenhat kép nyomon követi a termelési és üzleti tevékenység szinte valamennyi jellegzetes fázisát, többféle beállítási-kompozíciós 68
