Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 27. Korreferátumok - Erdélyi Péter (Tari László Múzeum, Csongrád): Egy csongrádi fényképész, Lőcsey Árpád rendhagyó vállalkozásai

EGY CSONGRÁDI FÉNYKÉPÉSZ, LŐCSEY ÁRPÁD RENDHAGYÓ VÁLLALKOZÁSAI Erdélyi Péter (Tari László Múzeum, Csongrád) A századfordulót követő évtizedekben a fényképész iparos tevékenység kezdett élesen szétválni a művészi jellegű és a dokumentum-riport fotózástól. Ez az elválás azonban nemcsak elkülönülést, hanem minőségi süllyedést is jelentett a fényképésziparban. Ugyanis a szélesebb, úgynevezett tömegigény kielégítése a fényképészeti műintézetek számának gyors növekedésével járt, amihez természetszerűleg kapcsolódott a mesterségbeli tudás differenciálódása is, hiszen a különböző szakmai fészekaljakból kirajzó segédeknek, a későbbi mestereknek a felkészültségét nagyban befolyásolta a szárnyrabocsátó műintézet színvonala. Mindezek mellett tematikai beszűkülést is eredményezett a fényképészipar szélesedése. A vezető szerepet a portréfotózás vette át, amelynek kiegészítő kellékei - a háttérdrapériák, a gipszoszlopok, a műtermi bútorok - giccses és - sok esetben - égbe kiáltó ellentéteket a fényképen összegző kompozíciókat eredményezték. (Erre példa: mezítlábas gyermekek a családi fotón - a háttérben pedig egy főúri szalon imitált berendezése díszeleg.) A fentebb említett konvenciókat viszonylag kevés mesterember fényképész törte meg. Többségük megelégedett a kordivat követelte apróbb beállítási változtatásokkal. A makacsul továbbélő, öröklődő, esztétikailag értéktelen hagyományok folytatója Lőcsey Árpád is, akit azonban vállalkozó szelleme és sajátos ötleteinek kivitelezése félévszázados működése során több alkalommal kiemelt a sablonok skatulyáiból. Ezeknek a rendhagyó vállalkozásoknak a termékei teszik az ő munkásságát muzeológiai és helytörténeti szempontból értékessé. De mielőtt ezeket részleteznénk, ismerjük meg rövid életrajzát. Született az erdélyi Tövisen 1897-ben, egy kétgyermekes családban. Apja MÁV kocsivizsgáló volt. A kolozsvári piarista gimnáziumban tanult. Négyszer is megsebesült az első világháborúban. 1919-ben beiratkozott a kolozsvári jogi karra, de csak az első félévet hallgatta. Kolozsvárott, Dunky Elek fényképészetében sajátította el a szakmát. Kétéves segédkedés után 1924-ben Nagykőrösön nyitott önálló műhelyt (1.), majd 1926-tól Csongrádon folytatta az ipart, de telephelyeket tartott fenn Nagykőrösön, Kecskeméten, Baján, Kalocsán, Dombóváron és Kunfehértón. 1975ben hunyt el Csongrádon (2.). 66