Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 27. Korreferátumok - Sándor Tibor (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest): Képi dokumentumok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményében
Számos téma megragadásában támaszkodik a gyűjtemény a helytörténészek, kedvtelésből fényképezők felvételeire. Az információtartalom elsődlegessége miatt e képek válogatásánál általában nem támasztottak túl magas igényeket. A használatban ennek egyelőre több előnyét, mint hátrányát tapasztalni. Ha a háborús romokban fekvő Budát, 1956 eseményeit, az eltűnt városrészeket, eldugottabb utcákat, rejtett szobrokat, árvizi táblákat, udvarok mélyén romladozó díszkutakat megörökítő sorozatokra gondolunk, az idő haladtával egyre értékesebbnek tűnnek fel az amatőrök mégoly közepes színvonalú felvételei. Napjainkban mind témaválasztásban, mind pedig formanyelvi szempontból igyekszünk kiszélesíteni a megközelítések körét. Keressük a kapcsolatot a saját útjukat járó többnyire fiatalabb vagy középgenerációba tartozó fotósokkal. Komoly nyereségnek könyvelhetjük el például Déri Miklós gondosan dekomponált riportképeit, Hajdú József régies műgonddal készített gyárépület-felvételeit, Hajtmanszki Zoltán alászállásainak dokumentumait a menekültek és hajléktalanok mélyvilágából, vagy Franki Aljona és Lugossy Lugo László képeit, akik a városi környezetben velünk élő félmúltat fedezték fel akkor, amikor még nem lehetett tudni, milyen viharos gyorsasággal válik visszavonhatatlanul múlttá mindaz, amit megörökítettek; ki kell emelnünk még Szilágyi Lenke kültelki hangulatjelentéseit és Szerencsés János félezres negatívanyagát, mely a jellegzetes budapesti épületplasztika banalitás és heroizmus között lebegő gipszköltészetéből nyújt válogatást. A fotóarchívum a könyvtár jellegéből fakadóan teljes mértékben nyilvános. Leggyakoribb használói építészettel, művészettörténettel, helytörténettel foglalkozó szakemberek és a sajtóorgánumok, kiadók, filmgyárak munkatársai. A helyi tapasztalat az, hogy a fénykép forrásszerű kezelése elsősorban a más tekintetben is képi ábrázolásokra utalt szakmák művelői (építészek, restaurátorok stb.) számára természetes, a felhasználók zöme továbbra is csupán illusztrációs szerepet szán a fotóknak. A fénykép dokumentum jellegével kapcsolatos szkepszis további megnyilvánulásaként pedig a kárpótlási ügyek kapcsán az is kiderült, hogy a sokak által megfellebbezhetetlen igazoló érvényűnek gondolt fényképet a illetékes hatóság még kiegészítő bizonyítékként sem fogadja el. Az anyag döntő többsége önfeltáró rendszerben van elhelyezve. A raktározási és a feltáró rendszer egybeesésének közismert hátrányainak kiküszöbölésére megkezdődtek az előkészületek a számítógépes nyilvántartás bevezetésére. A képi adatbázis kezelésére készült gépi program egyfelől a fotótárban elhelyezett egyedi dokumentumok, másfelől a különféle kiadványokban megjelent képek feltárására szolgál. E két eltérő leírási szempontokat követelő dokumentumtípus rekordjait külön adatfájlban tárolja, de az indexfájlok közösek, tehát a képi információt hordozója iránt közönbös felhasználó valamennyi lehetséges forráshoz egyszerre juthat hozzá. Az adatcsere lehetőségének biztosítására tekintettel voltunk az állóképekről is rendelkező nemzetközi könyvtári szabványokra, továbbá a múzeumi nyilvántartási szokásokra (a fényképek fizikai-technikai jellemzésénél a minta a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum volt), a tartalmi feltáró rész pedig a Budapest Gyűjtemény bibliográfiai és kronológiai adatbázisaihoz kialakított tárgyszavas keresőrendszerrel azonos. 53
