Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 27. Korreferátumok - Sándor Tibor (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest): Képi dokumentumok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményében

Mind a kutatás, mind pedig az állományvédelem szempontjai azt diktálják, hogy a képleírások mellett a képek is rögzítésre kerüljenek. A megoldást a CDlemez kínálja. Érdemes volna megvizsgálni, nem kínálkozik-e az érdekelt intézmények között valamilyen együttműködési lehetőség e téren a költségek csökkentésére. Különös felelősséget vesz a nyakába az, aki fényképtárgyait ily módon kettős értelemben is (képként és leírásként) digitalizálja. Mert az eredetikkel kapcsolatban még éppen vitathatja Vilém Flusser megállapításait, hogy tui. „A fénykép, mint dolog, szinte érdektelen: csak egy szórólap... Bár még tapadnak hozzá a dologiság maradványai, értéke nem a dologban van, hanem a felületén levő információban." (13.) Ám, elektronikusan átalakított képei már harmonikusan simulnak az információs társadalomnak az idézetből visszatükröződő értékrendjébe. Az átalakítással magunk hozzuk létre azt az értelmezési-terjesztési csatornát, mely egyrészt óhatatlanul a maga képére formálja, kereső-profiljaihoz igazítja a rendszerbe szippantott kép jelentését, másrészt végképp felnyithatja a sorompót a történeti képek tömeges és reflektálatlan felhasználása előtt. A képnek az a része, ami az információs/szórakoztató piac számára értékes, elszakad a fotográfia eredeti tárgyi vonatkozásaiban őrzött utalásoktól, egyebek közt attól, ahogyan a képtárgy eredeti installációjával, felvételi léptékével, méretével, színével - horribile dictu- tapintásával utal arra a módra, ahogyan a fénykép segítségével a régiek birtokba vették a maguk világát. Az elektromos fénykép szabadon alakítható, sőt ma már mozgásba is hozható, és ez beláthatatlan hatással lehet a fénykép már ma is rendkívül ellentmondásos társadalmi értékelésére. A számítógépes tárolás persze másfelől kétségkívül megkönnyítheti a forráskutatást és izgalmas képzettársításokhoz adhat impulzusokat. És talán az eredeti fotográfiákat is így óvhatjuk meg a legtovább az enyészettől. Az elektromos képinformáció járja az újrafelhasználás útjait az információs társadalom különféle csatornáiban: tudományos dokumentumként, sajtóillusztrációként, oktatóeszközként, reklámhordozóként vagy éppen ingerküszöb körüli villanásként egy videoklipben. Az eredeti fénykép pedig ott pihenhet egy hűvös, félhomályos helység mélyén, s csak néha-néha kerül a mostanihoz hasonló alkalmakkor az ámuló szemek elé. Ki tudja, talán így mégis megőriz valamit abból az „aurából", amit, technikai jellege ellenére, nem kevesen tulajdonítanak ma is neki. Jegyzetek 1. Rómer Flóris: Városi múzeumaink = Archeológiai Értesítő 1871. 13. p. 312. 2. Magyar akadémiai album. A Magyar Tudományos Akadémia ünnepélyes megnyitásának emlékéül. 1865. Schrecker Ignácz műterméből. Bőrkötéses album, rézdíszítésekkel, 19

1., közös lapra montírozott, kicsinyített porték (albumin). B 061/44 3. (Schrecker Ignácz): (Az Országgyűlés tagjai.) 1865. Bőrkötéses album rézdíszítésekkel, 15 t., 360 portré (albumin) Bf 923/504 4. (veress Ferenc): (Kolozsvár és környéke). (1867 után) Album mai bársony kötésben, 601, városés tájképek, az első felelős magyar kormány és pápák történeti tablója (vegyes technika), f 09/ 6985 5. Kelényi B. Ottó: Buda és Pest grafikus ábrázolásai a visszafoglalás korában. 1683-1718. Bp., 1936. (Klny. a Fővárosi Könyvtár 6. évkönyvéből.) p. 8. 54