Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 27. Korreferátumok - Sándor Tibor (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest): Képi dokumentumok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményében

városigazgatási témájú könyvállomány e speciális gyűjteménybe összpontosuljék. Az akkoriban körvonalazott alapfeladatok lényegében azóta sem változtak: a lehetséges teljességre törekedve kell gyűjteni a főváros történetére vonatkozó könyvtári dokumentumokat és tudományos igényű bibliográfiai, ikonográfiái feltáró munkálatokkal, kiadványokkal kell az azokban rejlő ismereteket hozzáférhetővé tenni a felhasználók mind szélesebb köre számára. A képi ábrázolások jelentőségét e célok megvalósításában már az induláskor felismerték, magukévá téve Rómer Flóris javaslatait, aki 1869-ben, a várostörténeti gyűjtemények alapítására szólító felhívásában egyebek mellett sürgette minden olyan képi emlék - köztük bécsi példa nyomán a fényképek - összegyűjtését, ami a város arculatát és lakóinak szokásait megőrizheti, mindent „mi... tudóst és a pórt, főleg pedig történetírót meglephet, és néki kedves és nélkülözhetetlen anyagul, a szemes polgárnak tanulmányozásul és önérzetű büszkeségül szolgálhat, midőn ősei emlékét, gyermekkori emlékeinek már eltűnt képeit viszontláthatja." (1.) Kezdetben a képi források közül az alaprajzok, tervek, térképek, plakátok és illusztrált kisnyomtatványok mellett elsősorban a metszetekre helyezték a hangsúlyt. Előbb csak a hagyományosabb könyvtári dokumentációt terjesztették ki a könyvritkaságokban rejlő metszetek leírására (a cikkek, jelentések 1918-tól említik a folyamatosan épülő képkatalógust), majd egy önálló metszetgyűjtemény felállítására is sor került. Az előbbi odaveszett az ostromban, az utóbbit egy 1948-ban polgármesteri utasításra át kellett adni a Fővárosi Múzeumnak. Eredeti fényképek beszerzése csak a harmincas évek kezdetén vált rendszeressé. A kollekció azonban nem lehetett túl nagy volumenű, évente mindössze egy-két tucatnyi gyarapodásról tudósítanak az e tekintetben szűkszavú jelentések. A muzeális könyvanyag közé viszont nem egy értékes fotóalbum került. 1932ben vásárolták meg például Schrecker Ignác Magyar Akadémiai Albumának un. „kis" változatát, melyet 1865-ben, az Akadémia épületének avatására készített a tudós társaság tagjairól. (2.) Szintén Schreckert dicséri az 1865-ös országgyűlés 360 portrét tartalmazó díszalbuma. (3.) Ugyancsak 1932-ben, a Lantos könyvkereskedés aukcióján szerzi meg a könyvtár Erzsébet királyné hagyatékából talán legjelentősebb fotográfiai ritkaságát, Veress Ferenc Kolozsvárról és környékéről 1859-ben felvett látképeinek albumát. A mű mindössze két példányban készült, ebben a verzióban a fáradhatatlan kísérletező kedvű erdélyi mester sajátkezű bejegyzései hívják fel a figyelmet a maga fejlesztette pozitív-technikákra. (4.) A háború utáni évtizedben már nemigen került sor hasonló beszerzésekre. Ennek nemcsak anyagi oka volt: a népművelési szemléletű könyvtárpolitika doktriner alkalmazói gyakorlatilag befagyasztották a Budapest Gyűjtemény fejlesztését, egy időre megszüntetve szervezeti önállóságát is. Az 1955-ben nagy lendülettel megindult reorganizációs folyamat részeként merült fel egy önálló és módszeresen épített képarchívum gondolata - mintegy a sérelmezetten átadni kényszerült metszetgyűjtemény modern utódjaként. A ténylegesen 1958-ban megkezdett gyűjtőtevékenységet tekinthetjük a mai fotótár megalapozásának. A könyvtáros számára intézménye gyűjtőkörével összefüggő dokumentum tényleges birtokbavételével mondhatni csaknem egyenértékű teljeskörű áttekin50