Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 27. Korreferátumok - Sándor Tibor (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest): Képi dokumentumok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményében

téshez jutni azokról. E törekvés jegyében már a harmincas években tervbe vették „Budapest székesfőváros ikonográfiái korpuszának" (5.) kiadását. A terv akkor anyagi nehézségek miatt nem valósult meg, de a könyvtár munkatársai, Jajczai János, Kremmer Dezső és a gyűjteményt irányító Kelményi B. Ottó néhány értékes részmunkával így is gazdagították a fővárosra vonatkozó történeti ikonográfiái irodalmat. A hatvanas években a képi források számbavételének már a korábbiaknál is ambíciózusabb elképzelései fogalmazódtak meg. A nagyarányú bibliográfiai anyaggyűjtés mellett folyamatosan cédulázták ki a könyvek és az illusztrált periodikák budapesti vonatkozású képanyagát is. Sokat elárul a könyvtári megközelítésmódról, hogy akkoriban képgyűjtemény alatt is a fényképfelvételek és a képleírások együttesét értették. E vállalkozás eredményeként jelenhettek meg a Budapest története képekben 1493 -1980 című kiadvány kötetei. A mű a jelzett időhatárok között mindennemű budapesti tárgyú képi ábrázolásra kiterjed, így a nyomtatott fotográfiákra is. Mutatókötete - fotótörténészek, képszerkesztők figyelem! - az idén kerül nyomdába. Az említett kötetek a topográfiai jellegű képeket tartalmazzák, a most még cédulaformában őrzött eseménytörténeti képleírások hozzáférhetőségét pedig frissiben elkészült számítógépes adatbáziskezelő rendszerünk segítségével kívánjuk majdan biztosítani. A fotótárban jelenleg mintegy százezer képi dokumentum található. Ma már ténylegesen csak fényképek gyűjtéséről beszélhetünk, csupán egy-két százaléknyi a megörökölt grafikus ábrázolás, a többi fotográfia ill. fotómechanikai úton sokszorosított fénykép. Az anyagon belül elkülönített egységet képez a képeslapgyűjtemény és a közel négyszáz fotográfus ill. cég betűrendjében felállított műtermi kollekció. Ez utóbbi egyszerre ad áttekintést a budapesti fényképész műipar múltjából és egyfajta keresztmetszetet a főváros társadalmából. A korábbi könyvtári felfogással szemben - a múzeumi gyakorlathoz közeledve - néhány éve megindult az eredeti negatívok beszerzése is (a hét és félezer darab van az állományban), és folyamatosan épül az állományvédelmi célokat szolgáló reprodukciós negatívtár. Az anyag kb. húsz százaléka portré, ugyanennyi az eseményjellegű felvételek részaránya, a döntő többséget pedig látképek ill. épületfelvételek alkotják. A képek keletkezése idejét tekintve, a kései indulás és a jelenkori fejlemények céltudatosan vállalt dokumentációja következtében az 1945 után készült képek dominálnak (67 %), kb. 12 % a két háború közti és21%azl918 előtti fotók részaránya. A kialakult témaszerkezet felöleli Budapest arculatát meghatározó objektumok és a főváros életében szerepet játszó intézmények csaknem teljes körét, kiterjed a városi infrastruktúra lényeges tárgyi elemeire, érinti a helyi közigazgatás, a közélet, a gazdaság és a kultúra területeit, valamint fogódzókat kínál a különféle társadalmi rétegek életviszonyainak megismeréséhez is. Egy rövid névsorolvasás erejéig illő felidéznünk néhány régi mester emlékét, akiknek városképeit archívumunkban őrizhetjük. A sort időrendben Heidenhaus nyitja ismert 186l-es sorozatának a Nemzeti Múzeumot ábrázoló lapjával. A hatvanas-hetvenes évek fővárosi nevezetességeiről számos szignálatlan vagy csak 51