Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 27. Korreferátumok - Sándor Tibor (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest): Képi dokumentumok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményében
KÉPI DOKUMENTUMOK A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR BUDAPEST GYŰJTEMÉNYÉBEN Sándor Tibor (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest) Az „Érték a fotográfiában" című kiállítás szervezői történeti, tematikus vagy stiláris szempontok helyett ezúttal a fotoarchiválás hazai intézményrendszerét választották kiindulóponttul fényképkincsünk legjava darabjainak összegereblyézéséhez, megajándékozva a fotógyűjtemények - régies kifejezéssel élve - „őreit" a legértékesebbnek vélt művek kiválasztásának szabadságával. Kérdés persze, hogy mennyiben képviselik hitelesen a tárlat szempontjából reprezentatívnak tekintett fényképek tíz- és százezernyi, ezúttal fiókokban, mappákban maradt társukat, mennyiben tükrözi e válogatott művekben megtestesülő virtuális nemzeti fotómúzeum a tényleges hazai fényképgyűjteményezési törekvéseket és viszonyokat. Az ilyesfajta seregszemlék összeállításakor ugyanis - érthetően - a lehetséges értékalakzatok közül a fénykép műtárgy jellegéhez kötődőre kerül a hangsúly. A gyűjteményszervezés elvei azonban többnyire a fotó látványreprodukáló, konzerváló, -helyettesítő tulajdonságához tapadnak. A célirányosan begyűjtött látványdarabokkal való intézményesült foglalaltosságokat - megalapozottan, vagy sem - forrásgyűjtésnek, dokumentációnak, információközvetítésnek szokás nevezni. A teljes állományokat tehát talán érvényesebben lehetne jellemezni a bennük rejlő használati érték megragadásával. Akadhat olyan archívum, ahol éppen az egész kollekció funkcionalitása, (felépítése, anyagkezelése, feltártsága, hozzáférhetősége) a felmutatásra méltó vagy legalábbis a megcélzott érték. A két értékszemlélet közé persze értelmetlen volna merev választófalat emelni, sőt világos, hogy mind az átörökíteni és értelmezni kívánt képi információ, mind pedig a mű, mint tárgy javát igazán csak e szempontok együttes alkalmazása szolgálhatja. Mindenesetre ha a kiállításon a műtárgy-központú megközelítés érvényesült, e vázlatos gyűjtemény-ismertetésben érdemes a képet kiegészíteni annak bemutatásával is, hogy miképpen illeszkedik be a fotó- ill. általában a képhasználat egy nyilvános könyvtár helytörténeti-helyismereti különgyűjteményének sajátos szolgáltatási rendjébe. A Budapest (akkoriban Budapesti) Gyűjteményt 1913-ban hozták létre a Szabó Ervin vezette Fővárosi Könyvtárban, abból a célból, hogy - miközben a könyvtár profilja elsősorban a társadalomtudományok felé szélesedett - a korábbi municipiális jellegű feladatkör és az elődintézményektől örökölt várostörténeti49
