Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)

1993. szeptember 27. Korreferátumok - Vágó Károlyné (Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém): A Laczkó Dezső Múzeum történeti fényképtárának számítógépes nyilvántartása

A LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUM TÖRTÉNETI FÉNYKÉPTÁRÁNAK SZÁMÍTÓGÉPES NYILVÁNTARTÁSA Vágó Károlyné (Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém) A gyűjtemény kialakulásának kezdetei Múzeumunk fotógyűjteményének első darabjait - ugyanúgy, ahogy a többi dokumentumot és tárgyat is - alapítónk és névadónk, Laczkó Dezső gyűjtötte. Módszerét nemcsak közvetlen, de későbbi utódai is követték, minden fontosnak vagy érdekesnek tűnő papírt - így fényképet és levelezőlapot is - gondosan megőrzött és a szerzeményi naplóba bevezetett. Laczkó Dezső nemcsak nagytudású geológus, piarista paptanár, de a város közélete iránt is érdeklődő ember volt. Kiterjedt levelezést folytatott, így maga is nagyon tekintélyes mennyiségű dokumentum anyagot - közte számos fotót gyűjtött. Múzeumunk alapítása 1903-ban volt, így fotógyűjteményünk is nagymúltúnak tekinthető, hiszen gyűltek a többi értékes és kevésbé értékes dokumentummal együtt a fényképek is. A gyarapodás rendszerezés nélkül történt. Az alapítónkat követő igazgatók tevékenységi idején is hasonló volt a helyzet. Nagy László maga is szívesen fényképezett, s utazásairól, például görögországi útjáról sok-sok fotóval tért vissza. Vajkai Aurél néprajzi gyűjtőútjain szintén szívesen és rengeteget fotózott. Éri István igazgató az évtizedek folyamán összegyűlt hatalmas mennyiségű, értékes dokumentum anyagot - természetesen köztük a fotókat is - adattárrá alakíttatta. Új nyilvántartás és rendszerezés A tényleges leltárkönyvi nyilvántartás 1960-ban kezdődött. Ekkor már az anyagot tematikusán csoportosították. Azóta az adattár a következő gyűjteményrészlegekből áll: régészeti, néprajzi, cégtörténeti, műemléki, múzeumtörténeti, helytörténeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti és legújabbkori történeti dokumentumok gyűjteményéből. Az anyag legnagyobb része és a fotók túlnyomó többsége is ebbe az utóbbi gyűjteménybe került, de az akkori adattárosok elképzelése szerint jutott belőle a többi gyűjteményrészlegbe is; főként a műemléki és a múzeumtörténeti anyagba. (Elsősorban a levelezőlapok és épületfotók.) Immár beleltározva, de a dokumentumok közé keverten, mutatózás nélkül. Ennél fogva 42