Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 28. Korreferátumok - Kapillerné Megyeri Anna (Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg): Fotógyűjtemények a zalai múzeumokban
Magyarországra költözött, 1921-től élt Keszthelyen, fél évszázadig dolgozott itt. Bátran jelent meg a város életének nagy jelentőségű eseményein. Mindjárt 1921ben megörökítette Horthy kormányzót, amint részt vett a Helikon Emlékmű avatásán. Nehéz gépével - s ez nagyon emlékezetes volt számára - a Somogy-Zalai Lótenyésztő és Lovassport Egyesület nagyszabású concours versenyén is fényképezett. Egy padon ülő idősebb úr - mint kiderült, József főherceg - gratulált ügyességéhez. Festetics herceggel talán csak egyszer találkozott, viszont 1944-ben a hercegasszony kérésére megörökíthette a Festetics-kastély belső termeit, mielőtt a hercegi család végleg elhagyja volna Magyarországot. Tímár Rózsika hivatásnak tekintette szakmáját, kiválóan megtalálta a hangot modelljeivel. Folyamatosan képezte magát, művészi vizsgát is tett. Budapesten felkereste Székely Aladárt, akitől meleg kézfogást és híres portréfotóit tartalmazó dedikált albumot kapott ajándékba. Visszatérve múzeumaink fotógyűjteményeire megállapíthatjuk, hogy a fényképek gyűjtése intézményeinkben meglehetősen esetleges volt, s a mindenkori muzeológusok érdeklődési körétől függött. Kezdetben a fényképek jó része egy-egy néprajzi, történeti tárgyegyüttes vagy iratanyag részeként kerültek hozzánk. Keszthelyen a fényképek leltározása egy fotóleltárkönyvbe történik, a negatívokat és a pozitív képeket egy helyen tárolják. Eddig 33 ezer tétel került a leltárkönyvekbe, ebből mintegy 1500 lehet a műtárgyként vagy archív fotóként értékelhető felvétel. Nagykanizsán és Zalaegerszegen a negatív nélküli papírképeket az 1970-es évektől a történeti dokumentációs gyűjteménybe leltározzuk. A keretezett fotók a tárgyi gyűjteménybe kerülnek, hiszen ezeket főként a lakáskultúrában betöltött szerepük, vagy netán a keret művészi értéke miatt gyűjtötték. Hogy még tarkább legyen a kép, Nagykanizsán, a különösen viselettörténeti szempontból értékes fotókat, a néprajzi gyűjteménybe leltározták. Zalaegerszegen a fotótárban 1992 végén mintegy 25 ezer negatívot és nagyítást tartottunk számon. Az ide leltározott kb. 900 nagyítás nagy része a harmincas években készült tájkép vagy épületfotó, töredéke századeleji családi kép. A történeti tárgyi gyűjteményben csupán 50 keretezett fotót, a dokumentumgyűjteményben 1079 fotót őrzünk. Nagykanizsán a fotótárban 1992 végén 25 759 fotót tartottak nyilván, történeti tárgyként 107 darabot, dokumentumként 2998 fotót leltároztak. 113 keret nélküli és 150 keretezett fotó néprajzi tárgyként szerepel. Az itt őrzött fotók között nagy számban találhatók az I. világháború idején többnyire Vértes Antal és Mathea Károly - akinek fényképezőgépét is őrzi a múzeum műtermében készült fotográfiák. Egyikükön, a vaskos, asztalos készítette, keretbe foglalt felvételen a három kiskanizsai leányka éppen a vasvári búcsúba indult, mikor lefotografáltatták magukat Mathea Károly műtermében, hogy egyikük háborúba induló vőlegénye magával vihesse menyasszonya képmását. A tótszerdahelyi Hederics Rémuséktól vásárolt két fotónak nincs párja a gyűjteményben. A horvát parasztcsalád fia az első világháború ellőtt kivándorolt 168
