Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 28. Korreferátumok - Kapillerné Megyeri Anna (Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg): Fotógyűjtemények a zalai múzeumokban
tagjánál, Knébel Jenőnél sajátította el, ahol mint tanonc 1914-ben szabadult fel jó minősítéssel. A háborúban katonaként szolgált, ott szerzett sérüléseinek nyomát élete végéig viselte, hallása megromlott, jobb keze szinte használhatatlanná vált. 1920-ban került Zalaegerszegre Saly Viktor fényképész özvegyéhez, aki férjét szintén háborús sebesülés következtében vesztette el. Saly Viktor is Knébel Jenő tanítványa volt, 1902-ben nyitott Zalaegerszegen korszerű üvegfedelű műtermet. Fényképezőgépeit és berendezéseinek nagy részét Svájcból hozatta. Halála után felesége egyedül maradt 3 kislánnyal. Egyéb kereseti lehetősége nem lévén, özvegyi jogon folytatta a fényképészetet, hiszen ő és később leányai is értettek a mesterséghez. Serényi kezdetben segédként, később tulajdonostársként dolgozott náluk. 1926-ban már önálló műtermet tudott nyitni, ugyanabban az utcában, ahol Salyék műterme volt, de pár házzal közelebb a város főteréhez. Ezt a lépését a Saly család sosem bocsátotta meg, mert számukra nagy - s szerintük tisztességtelen - konkurrenciát jelentett. Serényit sokoldalú érdeklődéssel és kísérletező kedvvel áldotta meg a sors. Járatta és anyagilag támogatta a Magyar Fotográfia c. szaklapot, újítással jelentkezett, szakmai vitában is részt vett. Fő jövedelmét a műtermi munka jelentette, ám részben megrendelésre, részben saját kedvtelésére változatosabb témájú felvételeket is készített. Különösen a zalai táj és ember érdekelte. Számos felvételét küldte külföldi és belföldi kiállításokra, ahol több díjat is nyert, pl. Párizsban és Rómában. Sikere talán annak az érdeklődésének köszönhető, amely ismét feltámadt a néprajzi ihletésű fotográfiák iránt. Felvételein szívesen alkalmazott lágy tónusokat és festői kompozíciót. Művészi ambíciói elismerésre találtak városában, ahol aktívan részt vett a kulturális és társadalmi életben. Cserkészvezetőként az iparos ifjakkal bábszínházat hozott létre, a bábokat maga készítette. Mint műtermi fényképész a legkeresettebb volt, noha a városban ez idő tájt még 5 fényképész kereste a megrendelők kegyeit. Tudását és érdeklődését felismerte a polgármester és Fára József. Megkérték egy Göcsejt ismertető fénykép és diasorozat elkészítésére. A felvételekből képeslapok is készültek, a diákat az országban több helyütt is bemutatták, remélve ettől Zalaegerszeg idegenforgalmának fellendülését. 1934-ben a keszthelyi múzeumban is bemutatkozott egy kiállításon 36, a téli Balatont, a tó környéki várakat, Göcsejt és Zalaegerszeget bemutató képeivel. Sajnos 1942-ben bekövetkezett halála után műtermének berendezését eladták, filmfelvételei, színes diasorozata elkallódott, legalábbis nem tudunk sorsáról. 1980-tól kezdtük fotóit ismét gyűjteni, 80 darabot, főként családi fotográfiákat sikerült beleltároznunk, sok felvételét csak reprodukciókon őrizzük. Itt kell megemlíteni egy másik fényképész nevét, Tímár Rózsikáét, aki Serényinek volt kortársa, ám a sors kegyeltjeként megélhette a 100. születésnapját. A Balatoni Múzeumban 1988-ban mutatták be azt a több ezer negatívból és nagyításból álló gyűjteményt, amit az akkor 95 éves fényképész apránként ajándékozott a múzeumnak, majd 1987-ben ismét felajánlott 2000 db üvegnegatívot a fotógyűjtemény számára. A felvételek zöme 1930 és 1950 között készült. Tímár Rózsika 1893 januárjában született Gyulafehérvárott. A fényképészmesterséget egy évig tanulta Bácsi Lajosnál. A háború után szüleivel és testvéreivel 167