Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 28. Korreferátumok - dr. Dienes Istvánné (Közlekedési Múzeum, Budapest): A Közlekedési Múzeum képtára
munka haladása a mintegy 60 darabból álló sorozaton. Jelentős mértékben hozzájárultak ezek a nagyszerű fényképek ahhoz, hogy a Nyugati pályaudvar rekonstrukciója, az eredeti állapot helyreállítása a közelmúltban viszonylag jól sikerült. Képtárunk különféle műfajai ebben az esetben is jól kiegészítik egymást: két művészeti szépségű, temperával színezett rajzát is őrzizzük az Eiffel építési irodának, amelyeket a hitelesítő pecsét szerint a Párizs melletti Levallois-Perretben készítettek arra a kiállításra, amelyen 1874-ben a nagyközönségnek bemutatták Budapesten az új pályaudvar terveit. A két nagyméretű - két méterszer egy méteres - műszaki rajz közül az egyik a nagykörúti sarokpavilon homlokzatát, a másik a pénztárcsarnok részletét ábrázolja; színezésével szinte tapinthatóvá teszi az építőanyagokat, a fa, fém, téglarészleteket, a festés árnyalatait. Klösz György fényképeivel összevetve ezeken a tervrajzokon azt is tetten érhetjük, mi minden módosult, egyszerűsödött a megvalósítás során az eredeti elképzelésekhez képest. A vasútnál is nagyobb múltja van hazánk közlekedéstörténetében a hajózásnak, amely az elhanyagolt, rosszul épített földutakhoz képest évszázadokon át a legcélszerűbb szállítást nyújtotta. Már az 1830-as években megkísérelte gróf Széchenyi István áttörni a Vaskapu szirtjeit, amelyek megakadályozták, hogy a dunai hajók a Fekete-tengerig jussanak el. Az első hajó 1834-ben haladt át a Vaskapun, s ez akkor óriási diadal volt; a Kazán-szoros képét, akkori állapotát angol utazók rajzai örökítették meg, akik nagy számban jártak Konstantinápoly felé az első dunai gőzhajókon. A század végén a Duna medrét tovább kellett mélyíteni a nagy űrtartalmú, mélymerülesu hajók számára. Maga Baross Gábor miniszter tette meg az első kapavágást 1890-ben, a Vaskapu-csatorna építésének elkezdésekor. Erről a hatalmas, hat éven át tartó építkezésről temérdek nagyszerű fénykép maradt ránk, nemcsak a munkálatok folyásáról, a sziklák robbantásáról, elszállításáról, de az ott hosszú időn át állomásozó építő mérnökök, munkások mindennapjairól is. A varázslatos szépségű, vad Ada Kaleh sziget légkörét, a régi Mehádia-fürdő hangulatát éppúgy megörökítette az orsovai kitűnő fényképész, Hutterer Géza, mint a közeli Szent Korona kápolnát, amelyet azon a helyen emeletek, ahol 1853. szeptember 8-án fellelték a koronát és a koronázási kegytárgyakat, amelyeket 1849 augusztusának végén - a világosi fegyverletétel után szegény menekülő Szemere Bertalan miniszterelnök a saját kezével ásott el. Megmaradt számunkra - fényképen - a nagyszerű pillanat, amikor - éppen 97 éve - 1896. szeptember 29-én az I. Ferenc József nevét viselő gőzhajó átszakította az e célra kifesztített papírmaché vasláncot, felavatva ezzel a Vaskapu-csatornát. A hajó fedélzetén három király ünnepelt együtt: a magyar, a román és a szerb uralkodó. Mindez ma már a Duna víztükre alatt van: Ada Kaleh szigete és a Koronakápona éppúgy, mint a 120 km hosszú Széchenyi vontató-út, az emléktáblával együtt. Szegény jó Banovits Kajetán 1915-ben meghalt, s nem kellett tapasztalnia, hogy a múlt emlékeit nemcsak a technikai haladás semmisíti meg, hanem az annál sokkal gyilkosabb történelem. Nem csupán a területükkel együtt elvesztett építményekre, vasútvonalakra gondolok. Az első világháború után, Budapest 1919es román megszállásának három hónapja alatt - más vasúti szerelvényekkel együtt - eltűnt az a millenniumi királyi vonat is, amelynek néhány képe itt látható a 119
