Somorjai József szerk.: Érték a fotóban. Országos Fotótörténeti Konferencia előadásainak anyaga. Tata, 1993. szeptember 27-28. (Tudományos Füzetek 9. Tata, 1994)
1993. szeptember 28. Korreferátumok - dr. Dienes Istvánné (Közlekedési Múzeum, Budapest): A Közlekedési Múzeum képtára
kiállításban. Képtárunkban rajzokkal, leírásokkal együtt minden részletét bemutató gazdag képanyag szemlélteti a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. e mesterművének pompáját. A szerelvény hét kocsiból állt, a királyi, királynéi kocsihoz étkezőkocsi, két udvari kísérleti kocsi készült. A vonat az összes technikai újdonsággal fel volt szerelve: gázfűtéssel, automata szellőző és hőszabályozó berendezések voltak a királyi pár kocsijaiban és az ebédlőteremben. A belső díszítés csupa nemes anyagból készült, sok faragott és intarziás bőrborítással, faberakással, arany rácsozattal és véretekkel. A leírás a legnagyobb részeltességgel megörökíti az egyes kocsik térbeosztását és belső berendezését, a különféle bútorzatokat, tükröket, gyertyákat, majolikavázákat - láttatni azonban még sem lenne képes Klösz György nagyszerű képei nélkül. Ezek a kiragadott példák is bizonyára érzékeltetik, hogy képtárunkban igen sok - kb. 5000 darab - eredeti fénykép van, olyan, amelyek valóban műtárgy értékűek. Múzeumunk sajátossága, hogy nálunk a kép műneme, készítési technikája nem elsőrendű szempont: a leltárkönyvben, a katalógusban és a tároló tékákban is egymás mellett található a metszetek, litográfiák, fényképek, nyomatok. A műfajt feltüntetjük ugyan a nyilvántartásban, mégis, a rendszerezés fő szempontja a szakmai tartalom: a közlekedési ágazat. A háború előtti képanyagnak kb. 60 %-a vasúti, 20-25 %-a hajózási, 10 %-a híd-közúti tárgyú volt, az autózás és a repülés alig-alig kapott helyet a képek között. Mára ez az arány alaposan megváltozott: noha a vasút továbbra is vezet és a hajózás is tartja második helyét, a harmadik legnagyobb ágazat mára a repülés lett, amelynek képi emlékeiből hatalmas mennyiséget gyűjtöttek be megszállott hívei. Ez az a csoport, ahol a legnagyobb az amatőr fényképek aránya - az 1910-es, 1920-as évekből -, ami egyszerre jelent előnyt és súlyos hátrányt: a csak egyetlen példányban létező személyes emléket, élményt rögzítő dokumentum egyedi értékét, és sajnos, a halványuló, kisméretű, gyakran alig meghatározható képecske rossz minőségét. A magyar repülés hőskorát, kezdeteit végigkűzdő gépszerkesztők, pilóták legtöbbje múzeumunkra örökítette féltve őrzött fényképeit, közöttük sok páratlan értékű ritkaságot. Számban felnőtt lassan a városok közlekedését tartalmazó ágazat a magyarországi hidak, alagutak, útpályák képeit tartalmazó csoport mellé; a legkisebb egység az autózás képeié, s alig számosabb a kocsizásé, bár ez utóbbi fényképeket alig tartalmaz, inkább rajzokat, metszeteket, színes litográfiákat. A képtár ma összesen közel húszezer darabból áll. Jelenkori képeket a múzeum képtára nem gyűjt, illetve csakis akkor, ha egyedi értékű fotók és negatívjuk nem hozzáférhető. Napjaink közlekedési építkezésit, járműveit és eseményeit múzeumunk kitűnő fotósai rögzítik az utókor számára, s ezeknek filmjeit őrzi a múzeum fotónegatív-tára. A képtárnak tehát kiegészítője, sok tekintetben folytatója a mintegy százezer darabos, igen értékes negatívtár; a kettő együtt tartalmazza a Közlekedési Múzeum teljes képgyűjteményét. 120
