Mezei Ottó: Vaszary János és / vagy az új reneszánsz. Vaszary János összegyűjtött írásai. (Tudományos Füzetek 8. Tata)
Éspedig egyszerűen azért, mert a reneszánsz nem tűri a XX. századot és fordítva, és minden új világ előtt élvezhetetlen az, ami korszerűtlen. Azt hiszem, hogy ez a szimultán, mindent egy időben és egy helyen bemutató, célkitűzésében nagyszabású koncepció gyakorlatilag a jövőben bizonyos átszervezést igényel, mert ezeket az egymás ellen viharosan tiltakozó művészi produktumokat nem sikerülhet sem átértékelni, sem egy nevezőre hozni. A mostani módszert a jövőben állandósítani azért sem szükséges, mert hiszen, ha nem csalódom, minden nehézség nélkül lehetne évenként egy általános kiállítást rendezni — külön-külön akár a Műcsarnokban, akár azon kívül. Ez lenne a művészi erők igazi egyesítése. Bizom benne, hogy ez meg is fog történni — mert ez már igazán tisztán csak technikai kérdés. * Az idők járása nagyon megnehezült felettünk, tehát a különvéleményeket is óvatosan kell elhelyezni a jó szándék útjában — és fel kell tennünk, hogy egy nagy hátterű művészpolitikai probléma megoldása közben maradtak ezek a több mint szépséghibák, megoldatlanul. Eddig nemigen dicsekedhettünk a túlságos érdeklődés miatt —hiszen minisztert is alig láttunk kiállításainkon. Annál inkább megajándékozzuk most a kultuszminisztert minden bizalmunkkal, aki hosszú pangás után végre programszerűen gondjai közé sorozta egyetemes művészetünk jelenét és jövőjét. (Pesti Napló, 1933. máj. 28. 9. 1.) MODERN MŰVÉSZETET — AZ IFJÚSÁGÉRT! Vaszary János, amint hírt adtunk róla, festőiskolát nyitott. A modern magyar művészet kiváló mestere az alábbi érdekes cikkben vázolja iskolájának célkitűzését és tanítási módszerét. A szellemvilág mindent átalakító, ciklonszerű rohanásában, az értékelések rangsorozatában is eddig soha nem álmodott, új megállapítások merednek elénk. Eszmék, célkitűzések, életformák, melyek az emberi boldogulás nékülözhetetlen alapjai voltak, meginognak és eltűnnek, mint egy felesleges színpadi kulissza. Sohasem volt szembeszökőbb az anyag brutális harca a benső szellemi tartalom és jelentősége között, mint ma. A tudományos szellem, mintha semmi sem történt volna eddig, szédületes tempóban iramlik előre, a művészetnek egy szava sincs a tegnaphoz, és egy oly reneszánszot proklamál, mely úgy külső formájában, mint etikai tartalmában csakis egy új világ tükörképe akar lenni A művészi átalakulás elég gyorsan történt. A huszadik századig az optikai szemlélet volt a művészi fejlődés bázisa. Ma a művészet, a külvilág megjelenése 153