Mezei Ottó: Vaszary János és / vagy az új reneszánsz. Vaszary János összegyűjtött írásai. (Tudományos Füzetek 8. Tata)

mellett, annak benső tartalma és jelentősége felé fordul — a lírai ember teljes szabadságával. A formát mint a benső élet külső megnyilatkozását értékeli, kutatja továbbá azokat a pszichikai okokat, melyek a tudatalattiság rétegeiben lelik magyarázatukat. Tehát megszűnt a természetnek mint modellnek abszolút uralma. Ám a modern művészet a természet és kép között levő vonatkozásokat korántsem tagadta meg. Csak azt állapítja meg, hogy a természeti formák értéke a képhez viszonyítva relatív értékű. Döntő fontosságú tehát a festő szellemi közbelépése, miután ő a természettel szemben egyéni, személyes, tehát elfogult. Az anyagszerűség kívánalmai és törvényei pedig már eleve átváltozásra kényszerítik a képen a természeti formákat. A kép művészi megfogalmazása megváltozott, és inkább alkotójára mutat, aki a természetet nemcsak érzi, hanem bírálgatja és értékeli is. A képnek különben önálló szellemi törvényei is vannak, melyek a természetben sokszor csak burkoltan találhatók fel, például a feszültség, a dinamika egyensúlya, a ritmus és a kompozíció. Kétségtelenül nem egyedül a műtermek szolgáltatták azt a hatalmas változást, melyben a művészet e pillanatban él, hanem a korszellemnek egyéb síkjain is történtek előnyomulásuk, amelyek végeredményben megdöntötték a materiális szemlélet egyedüli uralmát a művészetben is. Az új világszemlélet a modernizmus, mely szellemi és fizikai életünknek megfelelő formát, tehát stílust keres. Röviden ezekben óhajtottam a modern kép és forma viszonyát meghatározni a természethez. Nézzük most már, hogyan áll a modern művészi iskola, a felvilágosítás munkája? Ma minden műteremben modellel találkozunk. Ez szimbóluma az illúziókeltésnek, az ábrázolásnak. Am a festészet másik, mondhatnánk igazán művészi része az imagináció. Az elképzeléssel összefüggő szellemi tevékenység. A tanulmány feladata a festészet matériájának és a természetnek megismerése. Miután a művészet éppúgy benn rejlik az anyagban, mint a festőben, az útbaigazítás vagyis a technikai felkészültség elsajátítása elsőrangú probléma. A művészetnek ez a része az, mely leginkább tanítható. A természet megismerésében: a formakultúra, a formaérzék kifejlesztése, a színértékelés, a fényhatások megismerése fontos. Miután a természet a képen alakítható, a formák, színek és fény értékelése a festő véleményétől függ. Tehát az objektivitás relatív. Kívánatosnak tartom a természeti formák analízisét és szintézisét, a struktúrát, a formáknak belülről, az orgánumból való fejlesztését kifelé, és nem megfordítva. Kívánatosnak tartom továbbá a kép feltételeinek kutatását, a sík- és térszerű ábrázolás tudatos meghatározását, vagyis a képszerkesztést, továbbá a dekoratív, dinamikus, ritmikus, monumentális hatások művészi erejének kihasználását. Természetesen idetartozik még a mozgási problémák megoldása is. Ezek volnának a természetlátás és képszerűség némely támaszpontjai. Ám a művésziskolából nemcsak ízléses emberek vagy festők kerülnek ki, ha154