Mezei Ottó: Vaszary János és / vagy az új reneszánsz. Vaszary János összegyűjtött írásai. (Tudományos Füzetek 8. Tata)

nem mindent feledni, amit eddig tanultunk — de emellett olyan szabadságot biztosított, mely közel jár a fejvesztettséghez. Már Münchenben láttuk Bastien-Lepage-t és Dagnan-Bouveret-t: úgy beszéltek róluk, mint akik új perspektívát nyitottak. Nem volt meg ugyanis a műtermekben a tisztánlátás ítélőképessége, ami okvetlen szükséges az irányokat jelentő nevek értékeléséhez. Bastien-Lepage-nak volt ebben az időben kétségtelenül a legnagyobb átütőképessége: az ő aprólékosan fogyatékos naturalizmusa — noha éppen ezért nem lehetett termékeny — rövid ideig faszcinálóan hatott. De amily hirtelen jött, oly gyorsan tűnt el. Bámulatot keltettek Puvis de Chavannes monumentális pannói — Manet-t még nem értékeltük túlságosan. Döntő fontosságúnak azonban a francia kultúrát ismertem fel: a nagy iramban, ízlésváltozásokban csodálatot keltett, hogy a francia géniusz mindig tudott elsőrangú mesterekre mutatni, akik az élenjártak. Az egyéni szimpátia és temperamentum a hatásoknál természetesen erősen közbejátszott. Az előadás könnyűsége és közvetlensége, a festő területének határozott felismerése, a világos paletta, az eredeti tehetségek szünet nélküli felvonulása s a folyamatosan lüktető, forrongó művészi élet, az Indépendants-nok megalakulása — hozzá a nagyszerű művészi múlt, mely a jelenben is eleven erőként tudott hatni: mindez összhatásában oly hatalmas szuggesztiónak bizonyult, mely egy egész életre szól A műtermeknek a Juliánban, az Académie-n, az esti kurzusokon átformáló hatása elenyésző csekély volt: Párizsban akkor is éppúgy, mint ma az utcának, kirakatoknak, műkereskedéseknek, kiállításoknak stb. volt művészi nevelő befolyása. A hatalmas távoli bolygók itt egész közel keringtek. Jött a plein-air, az impresszionisták — közvetlen természetszemléletre utaltak: a fekete galéria-tónus kezd eltűnni, a paletta megszínesedik, felfrissül. Itt kapja a másodkézből vett közvetett természetlátás a halálos döfést. Ám a közvetlen természet elé állított festészet sem állhatott soká helyt, miután a világos palettának oly sok mondanivalója akadt: szín-, fény-, atmoszféra-problémák. Szinte kimeríthetetlen munka, tevékenység, gazdagság mutatkozik. Megismétlődik a szellem örökös küzdelme az anyaggal: posztimpresszionizmus, Cézanne, a forma újra felvetett problémája. Az a munka és tevékenység, melyben itt részt vettem, már nemcsak ösztönös, de tudatos is. A mesterség elsajátítása, az önálló kritika és ízlés fejlődése meghozták az időt, midőn az ember következetesen, objektíve számot adhat a megjárt és eljövendő utakról, a benyomások értékéről, a benső fejlődésről. A majdnem évenkénti visszatérés Párizsba, utazások Olaszországban, Spanyolországban — bolyongás az impresszionizmus és posztimpresszionizmus és saját érzéseim körül, harc az idegen befolyások ellen s az ösztönösség és benső élet igazi értékelése, a művészi kultúra kiszélesítése: mind határozottabban arra utaltak, hogy munkaközösséget vállaljak azokkal, akik saját korukat akarják kifejezni. München-Párizs-Madrid-FirenzeSiena-Róma-Perugia fényszórók, melyeknek sugárkévéi mellett éppúgy a lemért, mint a kibontakozó értékek tisztán mutatkoztak. • 21