Mezei Ottó: Vaszary János és / vagy az új reneszánsz. Vaszary János összegyűjtött írásai. (Tudományos Füzetek 8. Tata)

nítványaival a vérbeli modern(ista) festészet benső lényegét, szellemét, szellemi hátterét kívánta elsajátíttatni. Mióta — annyi év késéssel — Kandinszkij, Klee, Moore és mások írásai magyar nyelven is olvashatók, bárki számára nyilvánvaló immár az összefüggés Vaszary húszas-harmincas évekbeli írásai és a nyugati kortársak alaposabb, mélyrehatóbb, nem egyszer didaktikusabb eszmefuttatásai között, a különbség mindössze az analízis különbözőségét, de nem a lakonikusan megfogalmazható lényeget érinti. Semmi csodálnivaló nincs hát abban, hogy az ilyesfajta művészi mentalitás nemcsak a mereven konzervatív, ortodox akadémikus, hanem a mérsékelten modern ízlésű szakmabeliek körében is idegennek, idegenszerűnek tűnt. Pedig Vaszaryt tiszta, nemes szándék vezette mindvégig. A húszas évek elejének a nemzet gondokodó rétegére kiható letargikus szellemi állapota, pszichikai nyomása enyhültével, 1924-ben a KUT (Képzőművészek Új Társasága) megalapításával, amelynek gondolata egy Bornemisza Gézával folytatott beszélgetés során merült fel benne, kifejezetten az volt a szándéka, hogy a magyar progresszív művészet számára ugyanolyan fórumot, bemutatkozási terepet biztosítson (RipplRónai elnökletével), mint amilyen a háború előtt az ugyanilyen céllal létesült, legendás hírű kiállítási intézmény és egyesület, a Művészház volt, ahol ő maga 1914 elején — ma olvasva is — megragadó erejű előadását tartotta „az új szépségek jegyeiről". A művésztársaságot sikerült ugyan létrehoznia, maga nevelte főiskolás fiatalokkal is — átmenetileg — gyarapítani a progresszív művészet táborát, de — a kötetben olvashatóan — szövegszerűen is kifejezése juttatott lelkes öröme korainak bizonyult. Néhány nagy sikerű együttes kiállítást (1924-1926) követően a gyökeresen átszervezett KUT-tal már nem volt hajlandó közösséget vállalni, a fiatalokból UME (Új Művészek Egyesülete) néven már 1925-ben külön egyesületet alakított, amely 1931-től jóváhagyott alapszabály szerint működött 30-35 festőből, szobrászból, grafikusból álló tagsággal. 1927. márciusban Vaszary még a KUT tagjainak sorából is kilépett, nem osztva azt „a hirtelen felbukkant véleményt, hogy megérett az egyesület oly kifejlesztése, mely nagy perspektívát nyit a műbarátok és laikusok tömeges bevonásával, és azt alátámasztja gazdaságilag". Még azt is megjegyzi a vele ez ügyben folytatott interjúban, hogy „miután az én vezetésem alatt jutott a társaság kifejlődéshez, stabilitáshoz és morális tőkéhez — jogosan ragaszkodhattam eredeti felfogásomhoz, a tiszta művészi szemponthoz." Világos beszéd, a művészet, a művészeti tevékenység mindenkoron neuralgikus pontjáról volt szó. Az UME a bécsi Künstlerbund Hagenben 1928-ban rendezett kiállítása után idehaza a Nemzeti Szalonban mutatkozott be első ízben, számos jelentős, részben külföldön élő fiatal művész (Barcsay Jenő, Barta László, Beck Ö. Fülöp, Bene Géza, Beöthy István, Blattner Géza, Crouy-Chanel László gróf, Ernőd Aurél, Gadányi Jenő, Hincz Gyula, Járitz Józsa, Klie Zoltán, Kövesházi Kalmár Elza, Medveczky Jenő, Rafael Győző, Schubert Ernő, Szűr-Szabó József, Trauner Sándor, Vilt Tibor, Vörös Géza stb.) részvételével. A Vaszary halála után három évvel, 1942-ben rendezett kiállítás katalógusában olyan művészek nevével találkozunk, mint: Andrássy Kurta János, Borbereki Kováts Zoltán (alelnök), Deli 11