Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Gyüszi László: Tatabánya az 1956-os forradalomban

vezetők nem értik, vagy nem akarják megérteni az értelmiségi határozat jelentőségét.A funkcionáriusokból kiveszett a forradalmiság...Félnek a párttagoktól. Az ilyen vezetők forradalmi időkbennem álljákmegahelyüket/'Ilyen hangnemben folyt a vita, amikor 8 órakor megszólalt Gerő Ernő a rádióban. Ellenforradalmi bandákról, a nacionalizmus és a fasizmus veszélyéről beszélt. A jelenlévők nem kaptak választ a kérdéseikre. A beszédet néhány perc döbbent csend követte. Arra lehetett gondolni, hogy a vitának véget vet a hatalom szava, hogy a beidegződött félelem elfojtja az indulatokat. Egy munkás törte meg a csendet:"Nem vagyok értelmiségi - kezdte hozzászólását - véletlenül jöttem ide. Nem értelmiségi problémáról beszélek, hanem a kenyerünkről. Kiszámoltam, hogy a bérhányad körülbelül 20 %. 480 percből 96 perc jut a létfenntartásra. Ezért van az, hogy a reálbér csak szalmazsák és húszas kolbász." Többen reagáltak Gerő beszédére. A diktatúra restaurációját visszautasították. Az egyik funkcionárius viszont "a párt bölcs szavának" nevezte Gerő beszédét. Őt lehurrogták. Az akkori vezetéssel szemben Nagy Imrének szavaztak bizalmat. Javasolták, hogy március 15. legyen a nemzeti ünnepünk, nemzeti címerünk pedig a Kossuth-címer. Szolidaritást vállaltak a lengyel dolgozókkal, s követendő példának tekintették a lengyelországi eseményeket. Tényleges változásokat sürgettek. Nagy Kálmán válaszában önkritikát is gyakorolt, de inkább mentegetőzött, s védelmébe vette a funkcionáriusokat. "Hozzászoktunk az utasításokhoz - mondta -. Nem gondolkoztunk, csak továbbítottuk a központi kérdéseket." Vita közben jött az értesítés, hogy a Központi Bizottság még az éjszaka ülést tart. Nagy Kálmánnak el kellett menni. Reményét fejezte ki, hogy jelentős, s megnyugtató döntéseket hoznak személyi kérdésekben is. Reménykedtünk, hogy a pesti tüntetésnek lesz eredménye, de azt nem tudtuk, hogy a fővárosban megkezdődött a forradalom. A forradalmi események menete városunkban is a klasszikus történelmi példákat követte: tüntetések, forradalmi szervezetek megalakulása, a követelések megfogalmazása, fegyveres rendfenntartó nemzetőrség megszervezése, a régi rend lebontása, az új rend megteremtése. A fővárosból érkező hírek hatására legelőször a diktatúra reflexe kezdett működni. A tröszt igazgatója még az értelmiségi ankét éjszakáján berendelte munkahelyére a főmérnököt és annak helyettesét, a műszaki osztály vezetőjét, hogy szükség esetén bármikor tudjanak dönteni, intézkedni. A városi pártbizottság intézkedésére október 25-én 300 kommunista munkást felfegyvereztek. A megyei tanács elnöke a megyei rendőr-főkapitányságtól kért fegyvereket és lőszereket a tanács épületének védelmére. A megyei lap szerkesztősége a Gerő-beszéd hatására és szellemében különszámot adott ki, amelyben megállapították, hogy Budapesten ellenforradalom van, az ellenség saját céljára használja fel a tanulóifjúság egy részét, s "várható, hogy a nyugati irányba leszorított, szétvert ellenforradalmi bandák megyénkben is megkísérlik megbontani a rendet." A megyei pártbizottság köznevelési felelőse október 24-én, telefonon felhívta a megyei tanács oktatási osztályának vezetőjét,kérte,hogy lépjen érintkezésbe a középiskolák igazgatóival, mert a diákság körében mozgolódás tapasztalható. Esztergomban és Komáromban már október 25-én voltak tüntetések, amelyeken diákok is résztvettek. Tatabányán a Rákosi Mátyás Gimnáziumban idegen diákok jelentek meg, hogy tüntetést szervezzenek, de az igazgató ezt megakadályoz135